galéria megtekintése

Tavaszi hídfőállás ád 1., hogy ne mondjam

0 komment


Uj Péter

Ujjé, kitört az ittatavasz, de nem ám a ligetben, illetve nem csak ott, bár ebbe aktuálpolitikailag nem kavarognék bele, le nem mosom magamról utólag, hogy nem is tudom, én micsoda vagyok a Habony lagzijának komprádorfideszista dekoratőrei verzusz faölelgető hippik radikalizálódó diskurzusban.

Hanem itt, kellemetlenül szűk propátriámban, a város sexy alfelén, hogy ne mondjam, (a Vajna Timi dögösségére nap mint nap rácsodálkozó vagy -rántó szórakozató sajtó szakkifejezésével élve:) popsiján, a pokoli szegletben, a Margit budai hídfején, amelynek tekintetében már megemlékeztem direkt az Önök számára, e konkrét hasábokon folyó tavalyi év elsőhó dikán.
Az újjáéledő természet és (erről bővebben is szó lesz) természetellenesség e csodálatos színes kavalkádját, hogy ne mondjam, ­horribile ­dictu ZSONGÁS-át néhány éve még elmaradottan sexysta férficikkek kommentálták volna: női mellek és combok halmozottan előnyös előbukkanásáról, mint hóvirág- és ibolyametaforákról folyt volna a nyálcsorgató fantáziálkodás. De manapság már jóval modernebb, és politikaikailag minden tekintben korrektebb időket élünk széles körben, ennek köszönhetőn négy kulcsfontosságú területen kulminál a tavaszi generális zsendülés:

Ád 1. Az aktív civil lakóság aktivitásának fokozódása.

 

Ád 2. A kerékpáros biciklisták előrajzása a szinte semmiből.

Ád 3. A város szónikus terroristái, milliók életének keserítői, a motorosok megkezdik dobhártyaszaggató szezonális tevékenységüket.

Ád. 4. Lábszőr.

Tehát az ád. 1 tekintetében tisztáznunk kell pro primo, hogy az aktív lakóság látványa ugyan bizakodással töltheti el a felületes szemlélőt a sportolás térhódításával kapcsolatosan, hanem azonban a jelenség mögé nézvést észre kell vennünk, hogy a sportoláshoz ennek vajmi kevés köze van. Jómagam, hogy messzire ne menjek, például két és fél keserves évtizeden át nagyon aktívan sportpályafutottam (eredményekben gazdagon), de abszolút ignoráltam például az izzadtan, büdösen, illetlen ruházatban való grasszálást a Margit híd Grand Boulevard­nak is beillő miliőjében.

És akkor itt álljunk is meg egy pillanatra.

Kinek jó az, kérdem én, hogy ne mondjam, esztétikailag, hogy fényes nappal, gyermekek és idősek, egészséges, decens állampolgárok szeme láttára szado-mazo könnyűbúvárok csatakos hordái lepik el a Margit híd környékét?

És egyáltalán, kíváncsi lennék én arra a sportruházati „szakemberre", aki kitalálta, hogy másfél óra sziget körüli csoszogáshoz olyan latexruhát kell fölvenni, ami néhány éve még egy direkt perverzeknek fönntartott illegális távol-keleti kuplerájban is túl merésznek számított volna. Abszolút gendersemlegesen. Sőt!

Hogy akarunk így Európából távozni? Átizzadt, testhez álló műszálban, felkarunkra ájfónt szigszallagozva kocogunk be az Ázsia-házba? Hogy fogjuk így kivíni a nemzet sorsát mély sülyedésből, s a szellemharcok tiszta sugaránál oly magasra tenni, mint lehet? Hogy mondhatjuk, térvén őseink poráinkhoz: köszönjük élet! Áldomásidat, ez jó mulatság, férfi munka volt?
(Az ád 2., 3., 4. és satöbbi pontok vonatkozásában a közeljövőben történik mélyreható kifejtés. Hogy ne mondjam: folytköv.)

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.