Mindazonáltal nem feltétlenül azért, mert annyira unalmas volna a legalább három szálon futó történet, hanem azért, mert az HBO a Társas játékkal hozzászoktatott bennünket a hasonló típusú szériák pörgőbb ritmusához, mi több: még a szintén édzsbíós, ellenben az alaphelyzetéből fakadóan statikusabb Terápia sztoriépítése is tempósabbnak tetszett. Ettől még, persze, Stohl András kétségkívül színészként alakítja a notórius nőfalót, Gubás Gabi a megcsalásokra ráébredt, befeszült feleséget; Scherer Péter az önfeladó apát, Balsai Móni a rideg nejt; Lengyel Tamás a gyermekcsinálásba begörcsölt macsót, Földes Eszter az ugyanebbe megőrült csajt, miközben a történetfűzésre se lehet panasz, amennyiben megyeget, csordogál szépen. De mi lenne, ha nem csupán megyegetne és csordogálna, hanem – csöppet gyorsabb vágással – menne és folyna? Ha tényleg nem jutna eszembe a negyedik percben, hogy hány kávét ittam aznap?
Ezzel együtt az RTL Klub – amely kereskedelmi szempontból példásan építgeti-tartja esti műsorsávját – alighanem jól választott, amikor importálta és magyarba ültette a holland Divorce című drámaszériát, hiszen – gyorsaság ide, vágás oda – a sztori rólunk, a mindenkori nézőről szól: két család meg egy pár megy szét csalfaság és egymás agyára menésének okán, ennek nyomán pedig különféle vidám és szomorú helyzetek keletkeznek; a férfiak például egy legénylakba kerülve isznak, nőznek, mulatnak, miközben természetesen cefetül szenvednek, és nyilván jaj a legyőzöttnek.
Jó lesz ez, ha picit felgyorsul, mondanám cinkosan Kovács úrnak címezve, amúgy pedig tényleg: mintha az Életképekbe ojtott Melrose Place-t látnám Família Kft.-s beütésekkel, de kétségtelenül 2015-ös verzióban.
Válótársak
Az RTL Klub sorozata
