|
Melocco Miklós Juhász Ferenc-szobra |
Nem is tudom, miért, talán a műsorvezető rutinos, ám a dolog természetéből adódóan rendkívül személyes-intim irányítása, a közreműködők önmegtartóztató-lényegre törő megszólalásai vagy a kivetítőn időnként megjelenő-beszélő költő lenyűgöző okossága tette, de az ilyen esteken szokásos kínosan unalmas pillanatok csak nem akartak előjönni.
Az irodalomtörténész Vasy Géza, a Szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című poémából darabot, majd filmet rendező-játszó Vidnyánszky Attila és Trill Zsolt, a valamikori Új Írás szerkesztőségében a főszerkesztő Juhásszal dolgozó Száraz Miklós György, a halálára emlékverset író Szabó T. Anna, a hetvenes években készített Juhász-szobráról néhány szót szóló Melocco Miklós vagy a közönség soraiból váratlanul kiszólított festő, Fehér László is, nincs jobb szó rá, pontos volt és így izgalmas.
Ehhez jött még, ahogy Hámori Gabriella mély hangján a dramaturgiailag megfelelő helyeken felolvasott egyet-egyet a költő a feleségéhez az új évezredben írott, azaz időskori szerelmes-erotikus verseiből. Gyönyörűséges szerepcsere: a férfi alkotta mű nő általi előadása a múzsa jelenlétében borzongató-varázslatos élmény!
|
Melocco Miklós Földi Imre |
– Nekem az irodalom több, mint a szobrászat – mondta az est végén Mellocco Miklós (81 éves) Kossuth-díjas szobrászművész a Népszabadságnak. – Szerintem egy vers sokkal hatásosabb, mint egy szobor.
Több Ady-szobra is van, Radnótit is megmintázta, most pedig Juhász Ferenc-szobrát mutatta meg újra. – Majd az utókor eldönti, hogy mi a maradandó a művészetünkben – folytatta –, törekedni kell a tökéletesre, de sosem érhetjük el. Ahogy Faulkner mondta, ragyogó kudarcaink szerint rangsorolnak minket.
Arra a kérdésre, hogy a műalkotás minősége függhet-e politikai szempontoktól, a Magyar Művészeti Akadémia prominens tagja azt válaszolta, hogy a politika igenis szerepet játszik a műalkotásban.
– Vagy legalábbis a hit – fejtegette –, anélkül nem lehet alkotni. De nem istenhitre gondolok, magam sem vagyok templomjáró. A kifejezés erejében kell hinni, így tudtam például a győri bencéseknek egy szent sírt megformálni: megmutatni azt a pillanatot, ahogy az előbb még élő ember belevész az elmúlásba.