Odébb egy fából szobort egész alakos Lenin küszködött az éhes kis mikroorganizmusokkal a földre dőlve, kevés látható sikerrel, fej nélkül. A kapu előtt id. Szabó István remek Benczúr-büsztjét csodáltuk meg. Az épület földszintjén elsősorban az ifjabb Szabó István (részben) patinázott gipszmintáit vehettük szemügyre. Megfigyeltünk egy pompás ülő Petőfit, amelyet bronzba öntve egyrészt a zánkai gyerektáborban, másrészt Mezőberényben láthat a publikum, mindjárt mellette egy vándor-Petőfi áll, gyaloglóbottal, emezt Királyhelmecen figyelheti meg a közönség végső formájában, csakúgy mint a szintén gipsz Szent István–Szent László–Szent Imre háromságot, és egy Rákóczi-mellszobortervet.
|
A 88 éves ifjabb Szabó István Lenin fején foglalt helyet
A szerző felvétele |
Láttuk a nagyatádi Dózsa-szobor kismintáját, Mikszáth Kálmán padon pihenő alakját, amelyből Horpácson lett köztéri szobor, és egy Mikszáth-emléktáblatervet, amelyet Brassó városa rendelt meg. A terem galériájának korlátján a 13 aradi vértanú féldomborművű arcmása díszlik – ezek a Salgó vára alatti emlékhelyre készültek, odébb Váci Mihály (a mester egykori barátja) szoborterve lepett meg, emez egy nagyváradi műhöz készült, még odébb Jedlik Ányosnak az a büsztje látható, amelynek bronzverziója a Műegyetemen ékeskedik.
Felfedeztünk egy szintén remek tervet, amely a Madách házaspárt ábrázolja – kevéssé érthető, hogy ebből viszont senki nem akart még szobrot –, végül pedig örömmel nyugtáztuk, hogy megvan Vlagyimir Iljics feje. Az emeleten az idősb Szabó famunkái vannak egybegyűjtve, főleg kisméretű művek, palóc portrék, munkás- és parasztfigurák, népi jelenetek, de van egy rendkívül gazdagon faragott cimbalom is, amely, mint megtudtuk, nemcsak szép, de szépen is szól. A művész hasonló munkáinak egy másik részét a szécsényi múzeumban őrzik.
A fiatalabb Szabó azt szeretné, ha a Benczúr-műteremben összetorlódott anyag Bátonyterenyére kerülne az ottani, úgynevezett kiskastélyba. Az ügynek vannak civil támogatói – mesélte –, de döntésképes embertől, ahogy mondani szokták, érdemi választ eddig még nem kapott.
Két mester
A Kossuth-díjas idősebb Szabó István (1903–1992) Bóna Kovács Károly műhelyében tanult az 1930-as évek elején. Kőből, bronzból, műkőből, mészkőből, bazaltból készült szobrainak stílusa is a népi fafaragó művészettel mutatott rokonságot. Már 1934-től kiállításai voltak a Műcsarnokban, majd főleg Észak-Magyarországon, Nógrád megyében felállítandó köztéri szobrok megalkotására kapott megrendeléseket. 1945 után, a korszak hangulatának is megfelelően, előszeretettel ábrázolta az egyszerű munkás- és parasztembereket.
Fia, az 1927-ben született ifj. Szabó István Kisfaludi Strobl Zsigmondnál és Pátzay Pálnál tanult. 1949 óta állít ki, figuratív realista szemléletű, bronzból és fából alakított kisplasztikákat, megbízásra monumentális, kőből faragott és bronzból öntött emlékműveket, díszítő jellegű kompozíciókat alkot. A „fényes szelek” generációjának tagjaként a 40-es, 50-es évek fordulójától munkásfigurákat formált meg, népi ihletésű tematikákat dolgozott fel alkotásaiban. Kiemelkedő művei a portrék és a portréemlékművek (Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán, Váci Mihály).
