galéria megtekintése

Szegényeknek minőségit

1 komment


Csordás Lajos

Gondolkodj globálisan, építkezz szociálisan! – ezzel a jelszóval gyűjtötte egybe és mutatta be a szociális építészet új irányait Andreas Lepik német építész a New York-i Modern Művészetek Múzeu­mában 2010-ben. A New York-i anyag most Budapesten látható, a Petőfi Sándor utcai Fugában, a Hello Wood csoport tagjainak szervezésé­ben, akik jó néhány magyar példát is hozzátettek.

– Az új, szociális építészet a 2008-as világválság után került előtérbe. A válság motiválta a kiállítást is 2010-ben – mondta lapunknak a Fuga-beli kiállítás megnyitójára Budapestre érkező Lepik. Ez volt az első nagy összefoglalása a méregdrága sztárépítészet divatja után a világot olcsó és praktikus programokkal megváltani kívánó új építészetnek. Akkor még nem volt könnyű összegyűjteni a példákat.

Ez az új építészet helyben elérhető építőanyagokat és gyakorlatokat használ, figyelembe veszi a helyi lakosság igényeit, és a helyiek részt is vesznek a megvalósításban. Amit a mérnökök hozzátesznek, az a helyieket segítő, korszerű építészeti tudás. Más körülmények közt drágán kellene megfizetni, itt azonban ingyen adják. Így épült például John és Cynthia Hardy tervei szerint a Bali szigetén található Zöld iskola egymáshoz kötözött bambuszrudak katedrálisszerű rendszeréből.

 

Másféle helyi tradíciókat kihasználva így épített iskolát a mali sivatagban Emilio és Matteo Caravattia: agyagból, mégpedig egy ősi építészeti technika, a núbiai boltozat megsokszorozásával. De nemcsak afrikai, dél-amerikai és ázsiai országok, hanem európai falvak és nagyvárosok szegényebb negyedei is lehetnek célterületek. Panellakótelepek például. A francia Druon, Lacaton & Vassal trió úgy teszi élhetőbbé a blokkházakat, hogy állványszerű rendszert épít köréjük, amelynek szintjein teraszok létesülnek a lakásokhoz, így az élettér ezekben a házakban kényelmesen megnő.

Az idei Pritzker-díjas chilei Alejandro Aravena köré szerveződő Elemental-csoport nagyon kevés állami pénzből épített kétszintes lakótelepeket a szegényeknek. A sorházakból csak a toronyszerű lakóegységek készültek el, a ­hiányzó épületrészeket a helyiek építhették be, maguk választotta anyagokból. Aravena az idei Velencei Építészeti Bien­nále főkurátora, és hasonló gondolatot hirdetett meg a biennále vezéreszméjének is. Olyan építészeti projekteket keresett, amelyekkel legalább egy pici győzelmet arattak az építészek a pusztulás felett.

Iskola bambuszból Balin
Forrás: FUGA

Szerencsére sok magyar példa is akad. Az Irimiás Balázs vezette csapat a Himalájában újította fel az összedőlés előtt álló „királyi palotát", amelyben Kőrösi Csoma Sándor dolgozott 1823–1824-ben, és most már iskolát is építenek a magyar önkéntesek a helyiek­ gyerekeinek velük együtt. Közösségformáló kulturális létesítmények épülnek itthon is: a debreceni Alkotó Műhely Biharugrán górészínházat, Valkonyán pedig Reischl­ Gábor egykori nyári építésztáborainak résztvevői pajtaszínházat emeltek, a Hello Wood csoport Szakácsiban lécekből szerelt köztéri szobrot a helyiekkel, egy óriási fatigrist Szőke Gábor Miklós szobrász vezetésével.

Sok helyen létesült valamilyen termelési épület, amely a közösség önfenntartásában játszik szerepet, mint a monori cigánysoron a BME tanárainak és diákjainak segítségével megvalósított biobrikett-manufaktúra vagy az ormánsági Markócon egy pajta felújításával nyert közösségi tér és gyümölcsfeldolgozó.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.