A Tudjukkik ügynökének következő jelentését lapunk munkatársa, Kácsor Zsolt jegyezte le. Az ötlet kidolgozásában is részt vett, és úgy fogalmazza meg a lényeget, hogy Jonathan Swift a XVIII. században kitalált államok bemutatásával kritizálta kora társadalmát, könyvünk szerzőinek pedig kitalált hőst kell mozgatniuk a valóságos világban.
„Kácsor Mátyás fia, Kácsor Zsolt, firkászéletű, léha, literátus ember, aki Egerben született 1972-ben, amikor az állami ünnepeken vörös zászlók lengtek szerte az országban, és 1990-ben lett újságíró, miután piros-fehér-zöld trikolórra esküdött föl az új köztársaság – majd 2000-ben kezdte írni saját magyar históriáját, abban az esztendőben, amikor közönséges kampányküzdelmekben magyarosan felpaprikázott honfitársai árpádsávos zászlóval verték fejbe egy szélsőjobboldali tüntetésen, le is zsidózták, s kikiáltották hazaárulónak. – Takarodj vissza Izraelbe, te buzi – harsogták. Éppen jókor."
Így ír magáról 2006-ban megjelent Barbarus című regényének 52. (utolsó) fejezetében lapunk a múlt héten a fővárosba költözött volt debreceni tudósítója, akinek még két regényét – István király blogja, avagy hogyan alapítottam meg Magyarországot valójában? (2009) és Rettenetes Vlagyimir – A Pál utcai vörösingesek regénye (2012) – adták ki. Az ő fontos napja a csütörtök, akkor jelenik meg a 9. oldalon Kétfejű veréb című tárcasorozata.
Érdeklődésünkre elmondta, hogy először kétkedve fogadta Az Év Könyve ötletét, mert kétségei voltak felőle, hogy Gulliver – aki a lényegét tekintve megfigyelő – vajon életképes lehet-e a mai magyar közegben. Elvégre a társadalom a benne élők számára nem írható le olyan egzotikusan, ahogyan Swift az ő fiktív országairól mesélt. Az ír szatirikus remekíró trükkje az volt, hogy a saját kora társadalomkritikáját kitalált társadalmakra vetítette, lapunk ötlete meg az, hogy a szerzőknek egy kitalált alakot kell mozgatniuk a nagyon is magyar rögvalóságban. De amikor az ötletgazdákkal és az induló stábbal két óra alatt átbeszélték a történetet, elmúltak a kétségei, mert a kereteket úgy szabták meg, hogy a szerzők fantáziája szabadon szárnyalhasson.
