A képlet szinte bosszantóan egyszerű: rivális mesterlövész, aki a „mieinket” tizedelgeti, illetve egy többszörösen szadista hadúr, hogy még véletlenül se ébredjen iránta semmi szimpátia. Őket kell legyőzni, és nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az igazság győzedelmeskedik. Az amerikai igazság. Holott éppen Eastwood volt az, aki a japán szemszögből (is) készített második világháborús mozijával (Levelek Ivo Dzsimáról) oly sok fontos elismerést gyűjtött be annak idején (Oscar-díj-jelölések: legjobb film, legjobb rendező, legjobb eredeti forgatókönyv). Vagyis nem idegen tőle az ellenség szemszögének megértő, elemző, drámai feltárása.
|
| Embert vagy csak egy célpontot lát a mesterlövész szeme? (Bradley Cooper) |
De másért is túlságosan steril a film. Még az a karcosság is hiányzik belőle, ami Kathryn Bigelow hat Oscart érő háborús mozijában, A bombák földjében megvolt. Ott a tűzszerészek mindennapi munkáját boncolgatva szinte tapintani lehetett az elszabadult őrületet. Még szerencse, hogy Eastwoodnak van annyi arányérzéke, hogy a film ne váljon himnikussá, ne lobogjanak túl sokáig a zászlók a szélben, a patriotizmus is csak a legvégén, dokumentarista jelleggel kap teret. Vagyis nem esik bele a legnagyobb csapdába, ha már a kisebbeket nem tudta kikerülni.
A főszereplőt alakító Bradley Cooperben, bár az alakítás elhozta neki az újabb Oscar-jelölést, csak azokat a kliséket – bár kétségtelenül át- és megélt kliséket – látom viszont, amelyeket a jó fiú drámaisága nyújt tálcán. Semmi váratlan, semmi mélyebb. Ahogy a csillag megy az égen. Ha van is pillanatnyi megingás, az is kiszámítható. Kutyamód szenved a rápakolt súlyok, a felelősség terhe alatt, de ez számára tényleg rutinmeló: körzővel rajzolt minden arcrándulás. Ráadásul Kyle alakja mindenféle dramaturgiai megoldás ellenére sem válik igazán szimpatikussá, nagyon nehéz azonosulni vele. Buzgó katona, amilyen buzgó tehenészlegény is volt, csak most épp az amerikai bika hátán lovagol, amíg az le nem veti.
De lehet, hogy csak mi vagyunk túlzottan pacifisták, akármeddig tudnánk is sorolni kedvenc, a vietnami vagy az iraki háborút megéneklő filmjeinket.
Ez nem lesz közöttük.
AMERIKAI MESTERLÖVÉSZ
Forgalmazza az Intercom
Kultúrharc a mozin kívül
A film premierjét követően újra fellángoltak a viták a tengerentúlon Kyle ellentmondásos megítéléséről és az iraki invázió jogosságáról a sztárok, közéleti személyiségek, politikusok és újságírók között. A konzervatívok jó része szerint az alkotás az amerikai katona legjobb tulajdonságait domborította ki, liberális oldalon pedig nem ment ritkaságszámba az a vélemény, hogy Chris Kyle örömét lelte az általa vadaknak tekintett és dehumanizált irakiak gyilkolásában.
A statisztika mintegy 150 lelőtt emberről tud, ő maga 255-tel dicsekedett. A vita kapcsán negatív véleményt kifejtő újságírók és a muszlim közösség is kapott halálos fenyegetéseket. Eastwood a filmjét egyébként apolitikus alkotásnak nevezte.
