Ha hétköznap délben esnénk a nyúl üregébe, Kalapos helyett a főváros palettájának talán egyik legjobb ár-érték arányú menüjével találkozhatunk. 990 forintot lehet két fogásra váltani, többnyire magyaros klaszszikusok formájában ajándék házi szörppel kísérve.
Borbisztróról lévén szó, a választék az Úr italának vonatkozásában bőséges. Bolyki tételei kiemelt helyen szerepelnek a kínálatban, amelynél a hangsúly a kézműves hazai nedűkön van. Ritkaságként a borok nagy része decinként is kérhető, hogy még szabadabban kalandozhassunk palackról palackra. Vagy ha ahhoz van kedvünk, akkor sörről sörre – a fóti kézműves főzde jóvoltából.
 |
| Teknős Miklós / Népszabadság |
Fogásaik formájában az étterem séfje igazodik a mesevilághoz, ám ízeiben inkább a Duna-part romantikájához húz a szíve. – Szeretek újragondolni klasszikus magyar fogásokat. De nem azért, hogy felforgassam a világot. Olyan ételek készítésére törekszem, amelyek – ha a vendég becsukja a szemét – akkor visszarepítik a nagymama asztalához. A cél a magyar konyha tisztességének helyreállítása, amely bizony sok sebből vérzett az elmúlt években – mondja Mógor Attila. A szakács konyhaművészeti produkciója nyomán egyszer a népszerű táncdalénekes, Koós János száját is elhagyta némi cifra, természetesen nem rossz értelemben. „Káposztás cvekedlit tálaltam neki. Már az első falatok után gyermekkori emlékeiről mesélt, amiket az étel ébresztett fel benne. Ezt az érzést szeretném előcsalni az emberekből minden fogásommal.”
E sorok írójából sikerült, mindjárt az elején. Ha már újragondolt magyar konyha, akkor a Jókai-bableves, „kicsit másképpen” érkezik az első tányérban. Első pillantásra a leves színei is a magyarságát idézik. Snidling, a paprikaolaj és a tejföl hármas egysége egészíti ki a bab pürésítésével sűrített levest, amelyben füstölttarja-kockák mosolyognak. Selymes, füstös íz, ropogós házi kenyér és a lelki szemek előttmegjelenő JókaiMór kísérik a leves útját. Bár a híres író berántva és zöldségelve szerette a legenda szerint, kizárt, hogy kőszívű kritikával illetné ezt a kiváló levest.
A főételek klasszikus francia bisztrótörténelmet idéznek: fő elem, két köret és a mindezeket összekötő mártás. A szaftos angus marhaoldalast átölelő vadas szósz a nagymama klasszikusára emlékeztet. A körítés azonban átesett némi ráncfelvarráson. A habkönnyű zsemlefelfújt és gyökérzöldségekből készült püré házasságában remek az összhang. Budapest módra készített bélszín mellett a zöldborsó vajas püréként édesíti a tányért. S bár a burgonya külső kérge ropog, belül lágy és krémes. A húst egy vargányával kiegészített pirított lecsó sózza, és serpenyős libamájszelet nyomja rá a márkajelzést: 100 százalék Budapest.
Kissé „fáradtan” várakozunk a desszertekre, melyek később érkeznek a vártnál, bár ennek most örülünk, hiszen a hasonló éttermek világában gondolatnyival kisebb adagokhoz szoktunk. A brownie dohánnyal aromatizált, enyhén kesernyés ízére jól válaszol a savanykás meggy és a tetején megjelenő édes csokoládéhab. Itt találkozunk először egy vadabb párosítással, minden tisztelet a „feltalálónak”. Vargabélesünk ezer levélként tornyosul a tányér közepén, frissen sütött réteslapok és citrusos túrógaluskák laknak az egyes emeleteken. A szemnek új, a szívnek klasszikus.
Sokan ülnek körülöttünk és a legtöbb asztalnál körbejárnak a tányérok. Mindenki örömmel kóstoltat a másikkal, és természetesen előkerülnek a régi történetek is. Jó hangulatú, beszélgető társaságok uralják a teret. A családias légkörben érezni, hogy az étkezés összehozza az embereket. Bizonyítva, hogy Mógor séf múltidéző íznyilai gyakran célba érnek. A Gepárd és Űrhajóban eltöltött utazás bár mesevilágból indult, valós élménnyé változott. Tisztességes magyar konyha formájában.
