A gyűjtő elsőként az Eddie Murphyt sztárrá avató 48 óra c. film (1984) plakátjánál állította meg cikázó szemeinket. Gábor Imre két tervet adott be a forgalmazónak, ezt, meg egy könnyebben emészthető sárga hátterűt, hogy nyilván a sárgát veszik majd meg, hiszen, mint tudnivaló, „a jó plakát a sárga plakát" volt (meg a piros). Meglepetésére azonban ez a gengszter-leszámolásos, erősen elvonatkoztatott megoldás nyert, ami jelzi: a népi demokrácia ítészeiben is volt fogékonyság a művészi absztrakció iránt.
Megejtő A Bolygó neve halál c. sci-fi horror (1988) által ihletett kompozíció is, Merczel Péter munkája, az amerikai gyűjtők kedvence. Merczel ugyanis, ahelyett, hogy az eredeti irályt követve jó sok savvérrel és óriástojásokból kikelő szörnyekkel sokkolta volna a publikumot, egy izzó tekintetű földbolygót (Badits megfogalmazásában: bogyószemű cicaszörnyet) festett bele a komor galaxisba.
A gyűjtő megjegyezte: a lengyeleken kívül senki nem mert úgy „belenyúlni a filmekbe" mint a magyar mesterek. Kiemelendő az 1971-es Végre hétfő c. mozit (rend.: Kenyeres Gábor) hirdető grafika, amely azért is izgalmas, mert sokáig senki sem tudta, kihez kösse – míg Badits fel nem fedezte a képen ábrázolt borítékon elbújtatott apró aláírást, amely szerint az alkotó Schmal Károly (egyebek mellett) Munkácsy-díjas művész.
A mezőnyből kiragadnánk még Kemény György Szabó István Hanussenjéhez készült pompás poszterét, amelyen Klaus Maria Brandauer megrázó portréja alighanem vért könnyezik és a Sylvester Stallone főszereplésével játszott Kobra plakátját, ugyanis ez volt az egyik első alkotás, amely előrevetítette a teljes paradigmaváltást: a világszerte terjesztett képet látjuk itt, amelynek már csak a szövegezése magyar.
A magyar grafikus moziplakát a '90-es évek elején jószerivel kihalt. A jelenség egyik oka az volt, hogy a forgalmazók úgy vélték, éppen eléggé kiéheztünk az amerikai modorú ábrázolásokra, a másik, hogy a grafikust meg kellett fizetni – úgy tudjuk, igen jól kerestek, amíg kereshettek –, a forgalmazói plakátok viszont ingyen voltak, plusz még a betűtípust sem kellett kicserélni rajtuk a fordításkor.
Természetesen a magyar filmekhez ma is magyar plakátok készülnek, csak egyrészt nemigen tudni, hogy kik jegyzik őket, grafikusok-e, avagy a photoshopot jól kezelő alkalmazottak – másrészt borzasztó kevés magyar film készül. Badits úgy taksálja, hogy 1960 és 70 között kb. ötezer filmhez készült plakát Magyarországon.
A filmplakátokról további információk és érdekességek itt!
