„Ha visszanézünk a szovjet és posztszovjet történelemre, egyetlen hatalmas tömegsírt és vérfürdőt látunk magunk előtt, végtelen dialógust elkövetők és áldozatok között” – mondta egy ízben. „Ez a könyveim témája” – tette hozzá. Írt a nagy honvédő háború túlélőiről, sajátos-személyes tapasztalatokkal egészítve ki a háború kanonizált képét. Írt hasonló, egyszerre újságírói és írói módszerekkel az afganisztáni háború, a csernobili atomkatasztrófa ás a Szovjetunió széthullása nyomán bekövetkezett emberi tragédiákról is, kiváltva ezzel a múltat is uralni kívánó hatalom rosszallását, mind a kései Szovjetunióban, mind Fehéroroszországban.
A Svéd Akadémia indoklása szerint azokkal a többszólamú műveivel érdemelte ki Alexijevics a legmagasabb irodalmi elismerést, amelyek „a szenvedés, a helytállás emlékművei korunkban”. A dokumentumirodalom felértékelődését is mutató döntés kimondottan merésznek számít, nem tisztán szépirodalmi munkát jutalmazott idén az akadémia.
Alekszijevics művei eddig 19 országban jelentek meg az Egyesült Államoktól és Németországtól Indián át Japánig. Elhordott múltjaink című könyvét Iván Ildikó fordításában novemberben adja ki az Európa Könyvkiadó.
Idén az irodalmi Nobel-díjra 259 nevezés érkezett 198 jelölttel, köztük a Man Booker-díjat idén elnyerő Krasznahorkai Lászlóval, illetve Nádas Péterrel. Harminchat szerzőt első alkalommal neveztek irodalmi Nobel-díjra.
Az irodalmi Nobel-díj történetében idén először fordult elő, hogy nő tett bejelentést az elismert szerző személyéről. Az 53 éves irodalomkritikus, Sara Danius 2013-ban lett a Svéd Akadémia tagja. Ő a kilencedik nő a testületben, amelyben jelenleg hatan nők a tizennyolc tagból.
„Ha majd félmillióan lesztek"
Alekszijevics aktívan politizál, Alekszandr Lukasenko fehérorosz diktátor egyik legismertebb kritikusa és üldözöttje. Egy néhány éve, 2011-ben adott, híressé vált interjúja – bármilyen különleges eset is Fehéroroszországé térségünkben – érdekes lehet az egykori keleti blokk minden lakója számára.
Alekszijevics azt próbálja megmagyarázni kérdezőjének, mi konszolidálja Lukasenko tekintélyuralmát, miért tűri el rendszerét Fehéroroszország népe. A legfontosabb szerinte ennek megértéséhez a történelmi kiszolgáltatottság számbavétele. „Lehetetlen volt egy független nemzet jellemvonásait kifejlesztenünk, mert többnyire mások uralkodtak rajtunk: Lengyelország vagy Oroszország. A beloruszok egyetlen értelmes törekvése, célja a puszta túlélés volt. Olyan ügyek, mint a szabadság soha nem kerülhettek terítékre". A nemzeti értelmiség sem fejlődhetett ki: „Apám újságírónak tanult annak idején, és amikor visszatért a nyári vakációiról, 20 tanára közül átlagban kettőt talált a helyén. Mindenki mást eltávolítottak vagy kivégeztek. Sztálin a belorusz értelmiség egy egész generációját irtotta ki". Ehhez járult még az irtózatos, többmilliós nagyságrendű második világháborús emberveszteség.
Igencsak érthető Alekszijevics szerint, ha mindezek után Fehéroroszországban az ellenállásnak, a tiltakozásnak nincs kultúrája, ráadásul a szolid létbiztonság és a fogyasztási javak hozzáférhetősége is Lukasenko mellett szól. „Csak a fiatalok készek az utcára menni. Az idősebbek közül azok, akik megpróbáltak változtatni a dolgokon, már régen elhagyták az országot".
Alekszijevics mindezek miatt is határozottan visszautasítja elvbarátai, némely ellenzéki értelmiségiek népmegvető mondatait, akik a fehéroroszokat idiótáknak tartják.
Úgy látja viszont, hogy Lukasenko szimbolikus politikája kudarc, a rezsim sem célt, sem értelmet nem tudott adni a fiatalok életének. Nem véletlen, hogy Fehéroroszország vezető helyen áll az egykori keleti blokk öngyilkossági statisztikáiban.
Elmeséli ugyanakkor, hogy a 2010-es választások után, amikor barátaival beszélgetett egy kávéházban a rendszerről, a szomszéd asztaltól melléjük telepedett egy titkosrendőr, és azt mondta: „Húszezren vagytok a tüntetéseken, ebből ötezret mi szerveztünk be. Ha ötvenezren lennétek, akkor is szétkergetnénk benneteket. De ha félmillióan vagytok majd, akkor azonnal át fogunk állni." Alekszijevics szerint a jelenet azt mutatta meg, hogy sokaknak már elegük van Lukasenkóból, de félnek a változástól, és nem látják a kiutat.
Ötven év titok
Az irodalmi Nobel-díj nyertesének a kiválasztása egyébként egész éves program. Peter Englund, a svéd akadémia állandó titkára szerint még soha nem volt egyetértés a tagok közt a nyertes személyéről.
A következő évi Nobel-díj-jelölésre felhívó leveleket már szeptemberben kiküldik annak az 6-700 személynek és szervezetnek, aki/amely az alapítórendelkezések szerint jelölhet. Annak van joga javaslatot tenni a díjazottra, aki a svéd akadémia vagy más, hasonló szervezettel és célokkal rendelkező szervezet tagja. Az egyetemi és főiskolai irodalom- és nyelvészprofesszorok is javasolhatnak, akárcsak a korábbi nyertesek, illetve az írószövetségek vezetői. Ők mind februárig gondolkozhatnak azon, hogy véleményük szerint ki tesz eleget Alfred Nobel feltételének. Január 31-ig kell, hogy visszaérkezzenek a kitöltött jelölőlapok. Magát senki nem jelölheti.
A javaslatok közül a 18 tagú Svéd Akadémia választja ki az az évi díjazottat. A svéd nyelv ápolására III. Gusztáv király által 1789-ben alapított intézmény 1901 óta látja el ezt a feladatot. Az akadémiai tagság élethosszig szól. Áprilisra szűkítik a jelöltek listáját 15-20 fősre, ami májusra aztán öt személyre csökken.
|
Sara Danius az első nő volt, aki bejelentést tehetett a díjazott személyéről
Bertil Enevag Ericson / Reuters |
A nyarat olvasásra használják a tagok. Megismerkednek az öt finalista munkásságával, hiszen az irodalmi Nobel-díjat nem egyetlen alkotásért, hanem teljes életműért ítélik oda. Szeptember közepén ülnek össze megvitatni a tagok a tapasztalataikat. Amiből október közepére születik döntés. A nyertesnek a tagok több mint felének szavazatát kell elnyernie. A jelöltekről szóló vita és az odaítélés indokait az akadémiai szabályok értelmében 50 évre titkosítják.
Englund szerint a díjra érdemes jelölteket könnyű találni, hisz a világ nagy, és sok szerző alkot. A dolog nehéz része, amikor azt az egyet ki kell választani, aki végül megkapja. A titkár nem emlékszik olyan esetre, hogy minden akadémiai tag egyetértett volna. Szerinte az furcsa is lenne, a döntést általában hosszú vita előzi meg.
Magát a díjazottat csupán fél órával a nyilvánosság előtt próbálják meg értesíteni. Az októberi bejelentést követően aztán december 10-én kerül sor a díjátadásra Stockholmban. Az odaítélt díjat visszavonni nem lehet.
