Húsz évig foglalkozott e levelezéssel. Mit tudott meg Rilkéről?
- A költészete roppant elvont, nehezen megközelíthető kincsestár. Aki leveleit olvassa, egy katonai-hivatalnoki szigorral élő, csak az életmű létrehozására összpontosító, polgári értelemben szinte kíméletlen alkattal szembesül. Ami költészetében oly lenyűgöző, parancsszerűen sugallt eszmerendszernek tűnik, a valóságban aprólékosan megszervezett, céltudatos életgyakorlatot takar. És olyan elvek megvalósulását, amelyek nélkül lehetetlen ilyen életművet létrehozni. Kiemelném a magány feltétlen keresését, az író közéleti szerepének elutasítását és a nyilvános közlési tevékenység takarékosságát.
|
Báthori Csaba
Bánhalmi János / Archív |
Ezek az írások már-már műalkotások. Rilke is annak tekintette? Tudatosan alakította ki a levelezési stílusát?
- Igen, semmi kétség, Rilke levelei a stiláris ragyogás rendkívüli alakzatai. Ő maga ugyan váltig hangoztatta, hogy az írói toll és a levelezői toll különbözik egymástól, mi, olvasói, mégis azt mondhatjuk, itt minden egyben van: tökéletes formálás, személyes mondandó, a levélpartner figyelembevétele és az őszinte, komoly beszéd. Rilke ugyan sokszor válaszol kortársainak, de ami még fontosabb: szereti magukat a kérdéseket. A levelek zöme éppen a partnerek hagyatékából került elő. A levelezés három nagy oszlopa Lou Andreas-Salomé, Thurn und Taxis hercegné és Anton Kippenberg, ő volt Rilke kiadója, esetében azonban a reakciókat is láthatjuk. A megjelenést természetesen a személyes érzékenység, az örökösi hiúság vagy pénzéhség is hátráltathatta. A családtagokkal folytatott levelezés csak nemrég jelent meg, a költő édesanyjának írott lapjai csak pár esztendeje ismeretesek, a válaszokat itt sem ismerjük, sőt a közelmúltban megjelent két hatalmas kötet sem tartalmazza – még mindig nem! – a katonaiskolai időszakban keletkezett anyagot. A feleségnek, Clara Rilkének írt levelek is csak részben nyilvánosak még.
Lehet-e tudni, Rilke miért írt ennyit? Elképesztő ez a levélmennyiség.
- Egész életét előkelő környezetben, de hallatlan személyes szerénységben töltötte. Nincstelen lévén, szüksége volt tehetős meghívóinak nagylelkűségére, Thurn und Taxis hercegné nemcsak Európa különböző szegleteiben birtokolt ingatlanait bocsátotta a költő rendelkezésére, hanem tudást, kitekintést, európai ismertséget is „felmutatott” a költőnek: lefordította olaszra vagy franciára Rilke egy-egy művét, összeismertette Rudolf Kassnerral, aki nélkül az Elégiák soha nem jöttek volna létre. Persze hogy ömlöttek a levelek.
Kinek ajánlja és szánja ezt a négy kötetet?
- Aki egy cella falát áttöri, az vagy a szomszéd cellában ébred, vagy elnyeri a szabadságot. A levelezés, azt hiszem, szabadsággá magasítja azt a tétova rajongást, amelyet a többség szemében Rilke hét pecséttel elzárt költészete a levelek ismerete nélkül jelent.
RAINER MARIA RILKE: LEVELEK I–IV.
Válogatta, fordította, utószóval ellátta: Báthori Csaba, Napkút Kiadó, Budapest, 2014, 2559 oldal
