Klasszikus újságírói munkának tartom. Ha tudósítasz egy eseményről, a riport műfaja megköveteli, hogy beleírd a szubjektív élményeidet. Amikor az ember történelemről ír, nincs helyük a leíró részeknek. Elképzeltem, milyen lenne, ha első kézből tudósíthattam volna az eseményekről. Ehhez rengeteg delikát részletet kellett felkutatnom. Vállalom: semmiképp sem akartam unalmas könyvet írni, ezt találtam ki ellensúlyként.
|
„Elképzeltem, milyen lenne, ha első kézből tudósíthattam volna az eseményekről”
Teknős Miklós |
Svédországban mennyire „izgalmas” téma a restitúció?
Abszolúte az. A stockholmi Modern Múzeumnak hatéves pereskedés után kellett visszaadnia jogos tulajdonosainak Erik Nodle Virágoskert című festményét. Ez a folyamat számos konfliktust kreált, felkeltette a nemzetközi média figyelmét, különösen a svéd múzeum rossz hozzáállása és kommunikációja miatt. Ahhoz, hogy kívülállóként megérthessük a történteket, tudnunk kell, hogy a műtárgyakat ki és hogyan lopta el, hogyan jutottak el a mai helyükre. A nácik ugyanis nem kevés műtárgyat vásároltak, ezen belül voltak kierőszakolt üzletek is, így nem biztos, hogy a létező adásvételi szerződés törvényes irat. A szürke foltok miatt vállalkoztam a könyv megírására: ezáltal a második világháború eseményeit is sokkal könnyebb megérteni.
A múzeumok nem szoktak örülni a felbukkanó jogos tulajdonosoknak.
Nehezen egyeztethető össze az efféle igazságszolgáltatás a művészet megőrzésével kapcsolatos magasröptű ideáikkal. Ha valaki bejelentkezik egy műtárgyért, akkor, már csak zsigerből is, igen érzékenyen és offenzívan reagálnak.
Kelet-Európában nemcsak a nácik, hanem a szovjetek is loptak, sőt meglepően sok kincs került az amerikaiakhoz.
Most fejezem be a következő könyvemet, mely az orosz könyvlopásokról szól: ez sokkal nagyobb volumenben zajlott, mint a kincsvadászat. Az egykori Szovjetunióba több százmillió értékes könyv került, ezek többsége a mai napig ott van. A történet végtelen, hovatovább senki sem teljesen ártatlan vagy bűnös benne, így van témám bőven…
Korábbi könyve az internetes kalózokról szólt. A kulturális lopás nagyon izgatja…
A kultúránk nagy része a szerzői jogok miatt sokak számára ma sem elérhető, a kalózok ez ellen küzdenek. Meg kell még találnunk az egyensúlyt a kultúra terén az ingyenesség és a fizetős tartalom között: amit nem lehet üzletszerűen terjeszteni, azt nem elzárni kéne, hanem ingyenesen hozzáférhetővé tenni. Svédországban a kalózok pártot alapítottak, így a multiknak fontos volt, hogy letörjék ezt a mozgalmat és példát statuáljanak, mint a Pirate Bay esetében.
Névjegy
Anders Rydell (1982) svéd író és újságíró, a Konstnären (Művész) című művészeti lap főszerkesztője. Korábbi könyvei: Piraterna – A svéd fájlmegosztók, akik kifosztották Hollywoodot és Nulla-nulla – az évtized, amely megváltoztatta a világot.
