Népszerű hanghordozók

Győrfi Pál: Nem szoktam szavazni.

Tóth Vera: Én se, csak a tesómmal tettem kivételt, nagyon sok pénzt költöttem SMS-ekre, amikor a Megasztárban versenyzett.

Magazin: Megadta?

Tóth Vera: Bőven, és kamatostul, hiszen nagyon sokat kaptam tőle a színpadon.

Fotó: Földi D. Attila / Népszabadság

Magazin: Sokat szerepeltek már vetélkedőkben, főzős, táncos műsorokban. Mi volt nehéz?

Győrfi Pál: A Szombat esti láz. Azért vállaltam el, mert bár sohasem tanultam táncolni, úgy éreztem, hogy talán tehetséges vagyok. Na, hamar kiderült, hogy tévedtem, de így is nagy élmény volt a felkészülés.

Tóth Vera: Nekem Katona Klárit utánozni volt nagyon nehéz a Sztárban sztár műsorban. Balázs Fecóra is nagyon sokat készültem, vele együtt is.

Győrfi Pál: Nekem az szokott fejfájást okozni, hogy összeegyeztethető-e az adott feladat az alapszerepemmel, meg hogy az adás estéjén a híradóban is hiteles maradjak. Mindig igyekszem a mentők szempontjait is szolgálni a műsorokban.

Tóth Vera: Szerintem a te karaktered pozitív, bármit csinálsz, bejön az embereknek.

Győrfi Pál: Próbálom úgy csinálni, hogy ne csak én érezzem jól magam, hanem a mentőszolgálatnak is haszna legyen belőle. Amikor egy főzőműsorban szerepeltem, házigazdaként megtanítottam a vendégeimnek az újraélesztés módszerét. Azt a műsort nézte négy- vagy ötszázezer ember, egy klasszikus oktatófilmet bármikor máskor a tizede sem. A bulvár, a szórakoztató műsorok erejét nem szabad lebecsülni.

Tóth Vera: A bulvársajtó tényleg nagyon hasznos tud lenni, de nem mindig lehet kézben tartani a folyamatokat. Amikor a házam körül sündörögnek, és befotóznak a lakásomba, az már több mint kellemetlen. Igaz, Pásztor Anna barátnőm írta a könyvem ajánlójában, hogy megasztárosként minden szombat este benéztem az emberek nappalijába, úgyhogy ők is feljogosítva érezték magukat, hogy benézzenek az enyémbe.

Magazin: Na de hetek óta csak Tóth Vera nagy fogyásáról, gyomorbypass műtétjéről lehet olvasni.

Tóth Vera: A jó szándék vezérelt, amikor bevallottam, hogy miért és mitől fogytam le. Januárban kiderült, hogy a hasnyálmirigyem rettentő állapotban van, és gyors segítségre van szükségem, ekkor került képbe a műtét, nem puszta ­hiúságból. Azért beszéltem az eljárásról, hogy felhívjam rá a hozzám hasonló helyzetben lévők figyelmét. Amint megszokják az új külsőmet, már nem ez lesz a hír, hanem remélem, újra a zeném.

Magazin: Győrfi Pál felesége, gyerekei is téma. Mikor lett érdekes magánemberként is?

Győrfi Pál: Bő tíz éve, öt-hat évnyi szóvivősködés után kérdeztek először a magánéletemről, ami akkoriban gyakorlatilag nem is létezett, még egyedül éltem, folyton csak dolgoztam. Aztán megnősültem, sorra jöttek a gyerekek, és ettől érdekesebb lettem, mert mindig történt velem, körülöttem valami.

Magazin: Mi az, aminek köszönhetően 15 éve ön a mentőszolgálat arca és hangja, amitől kiépült egy Győrfi Pál-brand?

Győrfi Pál: Hízelgő, de nem a személy az elsődleges, hanem az, amit képvisel. Egyébként ez hungarikum, ilyen ember sehol máshol a világon nincs. Külföldieknek el kell magyarázni, hogy ez a fickó itt, Magyarországon miért híres, mert máshol nincs egységes mentőszolgálat, így közismert szóvivő sem. Azért vannak vicces helyzetek is: megkérdezik tőlem az utcán a másnapi időjárást. Mindig jósolok valamit.

Tóth Vera: Ismerem a nézést, amikor majdnem felismernek. Nekem azt kiabálják, „Gabi, Gabi!", sőt azt is, hogy „Ibolya, gyere ide"! Ilyenkor mondom, hogy „megyek, aranyom", mert ő mindig ezt mondja.

Magazin: Melyik dalt szereti a legjobban énekelni?

Tóth Vera: Gondolom, a Hamu és gyémántra tippel.

Győrfi Pál: Nekem is azzal énekelte be magát a szívembe.

Tóth Vera: Bevallom, hogy a legjobban Balázs Fecótól a Maradj velem című dalt szeretem énekelni. Imádom a Fecót is, az egész ember egy hatalmas lélek, a színpadon teljes lényében ragyog. Mint Cserháti Zsuzsa is, aki ugyancsak nagy lélek volt, de benne nem volt középút, ő hol hatalmas tűzzel égett, hol meg depressziós volt. A színpadon tudott teljes fényében ragyogni, ott tudott önmaga lenni. Ezért félt végül a színpadtól.

Győrfi Pál: Cserháti Zsuzsa utolsó koncertjein ott voltam, ügyeletes mentőtisztként élőben hallgathattam.

Tóth Vera: Szörnyű, hogy nemrég elment a Somló is. A másik legkedvesebb dalom az övé, az Olyan szépek voltunk. Számomra ők a legnagyobbak, meg a Charlie.

Magazin: A most induló Kicsi óriá­sok egyik csapatkapitányaként újra reflektorfénybe kerül. Előre forgatott verseny, nehéz titkolni, hogy ki nyeri meg?

Tóth Vera: Október közepéig látok most előre, addig vettük fel. Nem könnyű hallgatni róla, de ha fecsegnék a versenyről, borsos összeget kellene fizetnem az RTL Klubnak. Anyukámat szoktam felhívni, hogy elmeséljem, mi történt, mert valakinek azért beszélnem kell róla.

Magazin: Az idei Szigetről már beszélhetünk. Még mindig téma a nagy csalódást keltő ­Rihanna-koncert és Sia vegyes visszhangot kiváltott fellépése.

Tóth Vera: Azok közé tartozom, akik szeretik, ha az élő koncerten van hangszer is a színpadon, meg szív az előadásban.

Győrfi Pál: Pontosan ugyanezt gondolom, amit Vera. Nekem az a művészet, ami a színpadon akkor és ott megtörténik, és annak az egyszeri élménynek én, a közönség részese lehetek. Sokat köszönhetek a Szigetnek, mert sok új zenére csodálkoztam ott rá, olyanokra, amiket előtte nem ismertem. Nagy kedvencem lett például a Public Image Limited, John Lydon, a Sex Pistols régi forintemberének újabb kori formációja. Néhány éve egy délutáni koncertjén tátva maradt a szám. A Manu Chaót is ott hallottam először. Mostanában a „sztárdídzsék konzervszettjei" kevésbé hoznak lázba, de hát piacképes termék, sokan fogyasztják.

Tóth Vera: Nekem sem művészet az, ha valaki ül egy órán keresztül masnival a fején, arctalanul, és playbacket nyom az arcunkba. A félplaybackkel semmi bajom, Beyoncé koncertjén is van egy komoly alap, soksávnyi énekkel, de a műsor igazi show, komoly ének- és táncprodukcióval, ráadásul a zenekar ki van emelve, ami nekem nagyon szimpatikus. Lenny Krawitz koncertjeit is imádom, és a Red Hot Chili Peppersre is vettem jegyet előre.