Olyan alapkérdésekben kellene tényekkel alá nem támasztott, pusztán valami optimista-modernista vízión alapuló jövőképet elfogadni, hogy koncentrálva vagy inkább elszórva érdemesebb-e múzeumokat telepíteni. Lehet, hogy a zöldmezős ingatlanfejlesztések helyett már régen a fenntarthatóság kérdése lett a fontosabb a világban? A Liget Budapest projekt kapcsán csak győzködés van, magas színvonalú píár bullshit, az egyeztetés nem szerepel a menüben, a hatalom nagy erővel tolja, tehát a másik oldalon ösztönösen gyanakszunk, arra is, amire nem kéne.
|
Néhány látványterv alapján kellene állást foglalnunk, hogy jó lesz-e így ez az Néprajzi Múzeum
Forrás: Liget Budapest |
Így nézek az új Néprajzi Múzeum látványtervei előtt is. A két nyertes francia építésziroda számomra sötét ló, a szakmabeliek is alig ismerik – ez persze semmit sem jelent, a honlapjaik alapján is bármilyenek lehetnek. Azt viszont tudom, hogy az egész Liget projekt azzal indult, hogy a nemzetközi tervpályázatra majd jönnek a világhírű sztárépítészek (újra a Bilbao-modell, ahol Frank O’Gehry Guggenheim Múzeuma turisztikai célvárost csinált egy lepukkant iparvárosból), de aztán sem Renzo Piano, sem Jean Nouvel nem vállalta a meghívásos pályázatot, így jöttek a többiek.
Nem rég Fujimoto Zene Házával kapcsolatban is kétségekről számoltam be, de az legalább egyedi. A Felvonulási tér vonalába tervezett kubusok (Fotográfiai, Építészeti és az új Néprajzi Múzeum) viszont nem mutatnak fel semmi olyat, ami miatt a mostani zöld térfal helyett jobban kellene őket szeretnem.
Birodalmi szocreál érzetet keltő tömbök
Az épület képzelt rangjához képest inkább középszerűen korrekt térfalnyitányként hat, de ilyen nagy méretben, ide szinte lehetetlen jó megoldást találni.
A többi pályázó is inkább zárt tömeget képzelt ide elválasztó térfalat húzva a két főútvonal mellé. A francia tervben legtöbben a kissé elhasznált „vonalkódos” karakterét bírálják, ami az oszlopsoraival nálunk kissé rosszízű, birodalmi szocreál érzést kelt, de az épület zártságán javít a földszintjén a zöld területek felé átvezetett elegáns térkapu.
A látványterveken túl csak bízni tudok, hogy amúgy egy célszerűen pragmatikus épületről lenne szó, ahol a raktározási gondok is enyhülhetnek. Az új raktárt a Szabolcs utcába tervezik, de az is logikusnak tűnik, hogy az épülettömb nagy része a felszín alá kerüljön.
Hányatott sors
A Néprajzi Múzeumnak szinte egész története alatt nem volt saját épülete. 1872-től 1892-ig a Nemzeti Múzeum épületében működött, aztán a Várkert Bazárba költöztették, de a nem megfelelő körülmények miatt onnan szinte rögtön egy belvárosi bérház lakásaiba (!) vitték.1906-ban a Millenniumi kiállításokból hátra maradt Városligeti Iparcsarnokba került, hogy aztán 1924-ben egy viharkár miatt továbbvándoroljon egy üresen álló gimnáziumba. A Nemzeti Múzeumból 1947-ben vált ki, és 40 éve költözött a Kúria egykori Kossuth téri épületébe. A muzeológiai szempontok sohasem voltak elég erősek a politikai és ingatlanmutyik mellett. A ligetbe tervezett új épület előtt a Néprajzi elhelyezését az Üllői úti Kilián laktanyába képzelték el.
