Sajdik Ferenc irodalmi ihletésű karikatúráiból nyit kiállítást csütörtökön az Örkény István Könyvesbolt galériája. Az esemény apropóján szóra bírt mester sok egyéb mellett elárulta, hogy annak idején kicsit izgult, nem sértődnek-e meg az érintettek a Nagy ho-ho-ho miatt, és azt is, hogy csak egy felkérést utasított vissza: az Üvöltő szelek illusztrálását, mert még a Halotti beszédet is könnyebben meg tudta volna rajzolni.
Nagyjából harminc mű lesz látható a Cultiris Galériában, többnyire nagy magyar költők versei által ihletett rajzok, de a publikum találni fog néhány szuperextrát is. Randa dolog szpojlerezni, viszont hallatlanul élvezetes, tehát elmeséljük, hogy láthatnak majd mások mellett egy hamuszürkére ijesztett Krúdy Gyulát, aki egy jellegzetesen sajdikos, vagyis a parallelekkel és derékszögekkel a leghaloványabb közösséget sem vállaló város piazzettájának teraszán éppen most szembesül azzal, hogy hátralévő életét szomorú zombiként lesz kénytelen eltölteni. „Sajnos Krúdy úr, önnek nem hozhatok ezentúl se húslevest velős csonttal, se duplaszaftos pörköltet. Túl magas a koleszterinje” – mondja a pincér részvétlenül.
Az idén 85 éves Sajdik Ferenc a németországi Neuenhagenben született, édesapja, a korszak egyik leghíresebb zsokéja ugyanis éppen ott állott szerződésben akkortájt. A művész megsúgta: egy darabig maga is eljátszott a gondolattal, hogy a nyomdokokba lép, de az atya, pedagógiai megfontolásból, direkt egy nagyon barátságtalan lovat adott alá, plusz hajnalban kellett kelnie, amit borzasztóan nehezen viselt, ahogy különben ma meg még nehezebben.
Litográfusnak készült, az Iparrajziskolában igyekeztek kiképezni, de miután az intézményből kiiktatták a rajzos tárgyak legtöbbjét, úgy döntött, nyomdásztanulónak áll. Még ez idő tájt beiratkozott a Kossuth-díjas könyvművész, Szántó Tibor igazgatta Szinyei-Merse utcai Grafikai Ipariskolába, itt készítette el első komolyabb karikatúráját, amely magát az igazgatót képezte le; nem lett sértődés, sőt a rajz faliújságra került.
