galéria megtekintése

„Nem tud viselkedni” a svájcisapkás pápa

5 komment


Fáy Miklós

Nem azért, hogy felvágjak a rokonaimmal, de van egy nagybátyám, akinek az utóbbi hat pápa nem fénykép az újságban, mozgókép a híradóban, hanem személyes elkötelezettség. Kezdve XXIII. Jánossal, akinek döbbenetes hasonlata volt, hogy:

„Szűz Mária olyan, mint a telefon. Rajta keresztül az ember fölhívhatja a Jóistent – és Isten fölveszi a kagylót."

Ennyiből sejthető, hogy Ferenc pápa nem a semmiből érkezett Szent Péter trónjára. Nem a semmiből, de az árnyékból. A föld másik oldaláról. Már a nyugdíjazását ­fontolgatta ­Buenos Aires érsekeként, amikor a fehér füst felszállt. Hirtelen az egyháznak és a világnak lett egy nagy története, újra és újra ­elmesélhető életrajza, egyelőre be nem fejezett életútja. Annyira, hogy fut életrajzi sorozat a NatGeón is.

 

Mondjuk a szépségéből levon, hogy a magyar változatban nem tudják helyesen kimondani azt a nevet, hogy Ber­goglio, ami sajnos megkerülhetetlen, hiszen ez volna a pápa vezetékneve. Ami a csatorna hazai munkatársainak felkészültségét mutatja. A moziváltozatban legalább a kiejtés rendben van.

Bergoglio atya (Darío Grandinetti) még a Buenos Aires-i időkben
Bergoglio atya (Darío Grandinetti) még a Buenos Aires-i időkben

Talán rendben van az egész film a maga korlátaival együtt. Száz percben kellene elmesélni egy egész életet, és lehetőleg szórakoztató formában, így gondosan keverik-rázogatják az idősíkokat, ötven-húsz éveket ugrálunk, de igyekeznek a fényekkel és színekkel kifejezni, hogy hol is tartunk a pápa előtörténeté­ben az argentin évek során. Az ember néha nem is érti, miről van szó, kik azok a jezsuiták, akiknek az érdekében fel kellett volna lépni, vagy talán fel is lépett az akkor még ­Jorge atyának szólított ember. És utolér minket az életrajzi filmek hátránya: a főszereplő arcát mindenki ismeri, de a lehetséges színészek közül a rendező olyat választott, aki külsejében nyomokban sem emlékeztet Ferenc pápára.

Mindegy, a történet így is szép, bár nem tud annyira megható lenni, mint a valóság. Szép, szép, de nem szebb, mint amikor a film végén az igazi pápát látjuk, aki megválasztása után arra kéri az egybegyűlteket, hogy imádkozzanak érte. Nem szebb, mint a valóság, amikor egy hívő a sapkáját nyújtja neki, ő elveszi, de nem marad adós, visszaadja cserébe a saját, fehér pápai fejfedőjét.

A rokonom, amikor azt kérdeztem tőle, milyen a mostani pápa, kis grimasszal azt mondta: „Nem tud viselkedni”. Mert éppen ez volna a lényeg, ez az, amit Ferenc pápa tud: nem viselkedni. Lenni. Nem beköltözni a pápai lakosztályba, ma sem ott lakik, ahol Benedek pápa, és neki nincs Dürer a falán. Nem cseréli le a jó, kitaposott cipőjét, viszont lecseréli a pápai trónt egyszerű, fehér karosszékre. Nem kapta el a római láz, az évezredek varázslata, nem fordult ki önmagából. Megmaradni. Nem mondom, hogy ez a legnehezebb, de azért nem könnyű.

Ferenc pápa

Buenos Airestől a Vatikánig

Forgalmazó: CirkoFilm

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.