Ezernél többen gyűltek össze a Petőfi Irodalmi Múzeumban a hetvenéves Spiró György köszöntésére. A Kossuth-díjas író sok szeretetet kapott a „Központi Jóságkosárból”, de nem jött zavarba: kedélyesen tűrte a személye körüli felhajtást.
Magyar írónak ritkán van része olyan ünneplésben, amilyenben a hetvenegyedik életévébe lépett Spiró György részesült kedden este a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az intézmény termei zsúfolásig megteltek, sokan csak kivetítőkön tudták követni az eseményeket, és nem kevesen voltak, akiknek még a kivetítők előtt sem jutott nemhogy ülő-, de még állóhely sem. Lehettünk összesen vagy ezren, merthogy a kortárs magyar prózairodalom egyik legjelentősebb alkotójának születésnapi ünnepségén nemcsak az irodalmi és szellemi élet kiválóságai, nemcsak az írótársak és barátok jelentek meg, hanem azok is, akikre egy író írás közben fittyet hány ugyan, de amúgy elsorvadna a szeretetük nélkül: ők az olvasók.
 |
| Az író felesége, Závada Pál, Spiró György és Csorba Csilla, a múzeum igazgatója az ünneplésen Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Nekik köszönhető, hogy a múzeumban tapintható volt a Spiró iránt megnyilvánuló szeretet és tisztelet. A mellettem álló Károlyi Csaba, az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese oda is súgta nekem, hogy ekkora tömeget csak akkor látott itt, amikor a Nobel-díjas Kertész Imrét köszöntötték.
