Egyetlen kérdés marad: mitől ilyen végtelenített az előadás.
|
II. Józsefet Kaszás Gergő alakítja (ülve), és sehogy sem sikerül neki túllépnie egy arisztokrata idióta paródián
Szigetváry Zsolt / MTI |
Ezért nem lehet örülni Kulka magánszámának sem. A néző már átáll a színészek oldalára, látja, hogy milyen hatalmas munkát végeznek a semmiért, mert nagy tehetségtelenséggel van a darab színpadra állítva, Szikszai Rémusz által.
A nagy tehetségtelenségbe minden belefér, indokolatlan terjengősség, fárasztó kabaré, ok nélkül beleszuszakolt táncjelenet, amelyben Keresztes Tamás tánclépked, de egyáltalán nem az derül ki belőle, hogy ez a Mozart mennyire zseniális és törékeny figura.
Kulka az élettől megfáradt Salierit szakállasan játssza, de a félig ősz, félig fekete arcszőrzettől egészen úgy fest, mint egy különösen toprongyos Ferenc József. A tényleges Habsburgot, II. Józsefet Kaszás Gergő alakítja, és sehogy sem sikerül neki túllépnie egy arisztokrata idióta paródián, súlytalan király fintorog a színpadon, pont ezt az érzéketlenségi hengert nem lehet átélni, amitől az Amadeus valaha annyira hatni tudott.
|
Félig ősz, félig fekete arcszőrzettől Kulka egészen úgy fest, mint egy különösen toprongyos Ferenc József
Szigetváry Zsolt / MTI |
Mert nincs mit tenni, szerettük vagy nem szerettük, az mellékes, ez a darab és a filmváltozat alapjaiban változtatta meg az emberek viszonyát Mozarthoz.
Akkoriban mondogatták, de igazán, hogy „nem tudom, olyan közel érzem magamhoz Mozartot, pedig egyetlen művét sem ismerem”. Aztán még az is kiderült, hogy hiszen ismerik egy-egy dallamát, és valóban, ez az élettel és tehetséggel teli ember kicsit sem hasonlít a porcelán íróasztaldíszhez.
Az Amadeus hatására váltotta le a világ a legnagyobb zeneszerző talapzatán Beethovent, miatta hallottak sokan Salieriről, innét tudták meg sokan, hogy mit is jelent az, ha valaki valóban lángész. Nyilván ehhez fogható hatást harminc évvel a filmváltozat után már nem lehet elérni.
|
Hol koppintás, hol felületesség
Szigetváry Zsolt / MTI |
Marad két lehetőség: korrektül, szerény eszközökkel fölidézni a filmet, amit Szikszai Rémusz akart is, meg nem is, az első felvonásban Keresztes Tamás azért úgy vihog, mint annak idején Tom Hulce, vagy kezdeni valami mást a történettel, kisebbé, sűrűbbé, valóságosabbá tenni.
Ez utóbbi viszont egyáltalán nem sikerült, a végére csak az derült ki, hogy az Amadeus voltaképpen nem is jó darab, a komoly monológok ijesztően slágerszövegűek, szállni szárnyak nélkül, meg ehhez hasonlókat mond a megindult olasz, nekünk meg marad az őszinte részvét.
Shaffer: Amadeus – Belvárosi Színház
