galéria megtekintése

Igazságos közteher?

Az írás a Népszabadság
2014. 06. 19. számában
jelent meg.


F. Szabó Emese
Népszabadság

Igazságos közteherviselés nincs. Mindig lesz réteg, csoport, gazdasági szereplő, amelyet hátrányosan érint egy adott szabályozás. Olyan ez, mint a platóni barlanghasonlat: lehet törekedni az idea elérésére, de még megközelíteni sem sikerülhet soha.

A reklámadó nem arányos, nem igazságos, bünteti a bevételt és a profitot is, bonyolult, és még pénzt se nagyon hoz

Legyen bármilyen bonyolult is az adórendszer, a társadalom minden mozdulatát nem képezheti le pontosan. Ez evidencia. Ezért hát Magyarországon arról beszélni, hogy megvalósult az igazságos közteherviselés, önmagában is nevetséges, ám ha a részleteket is megnézzük, akkor ez a kijelentés olyan távol áll a valóságtól, mint Platón Heideggertől.

 

Már az egykulcsos szja is megdönti ezt a tételt. Az egy kulcs legfeljebb arányos, de nem igazságos, hiszen például az alacsony jövedelműeket és a kiskorú gyerekeket nem nevelőket hátrányosan érinti. Ugyanígy azt a minimálbéres munkást, aki három gyereket nevelt fel, de adókedvezmény már nem jár neki, ezért pont olyan százalékban adózik, mint gyerektelen főnöke.

Arányosan ugyanazt a terhet rója az egykulcsos rendszer a beosztottra, mint a vezérigazgatóra. Ez aligha igazságos. Az szja mégis akár védhető is volna, ha e réseket a szociális rendszer be tudná tömi. Ám az erre általában sem képes, Magyarországon pedig különösen nem, hiszen itt a szociális hálót felváltotta a közmunka.

Elvben működtethető volna olyan modell, amelyben viszonylag alacsony kulcsok mellett az adókat minden szereplőnek meg kell fizetni. A 2010 óta bevezetett adónemek azonban sajnálatos módon köszönő viszonyban sincsenek ezzel, sőt élesen ellentmondanak mindennek, ami az egykulcsos szja mellett felhozható.

Ha a kormány hisz az szja-rendszerre támaszkodva az egykulcsos adóztatásban, mert az egyszerű, arányos és igazságos, akkor legyen következetes. Akkor a válságadóknak keresztelt képződmények is feleljenek meg ezeknek a kritériumoknak. Ha hisz az alacsony kulcsokban, akkor az újonnan bevezetett adók ne legyenek európai mértékkel mérve horribilisak – a tranzakciós illeték például a tízszerese az osztráknak.

Ha azt vallják: mindenkinek adót kell fizetni, akkor bizonyos cégeket ne vegyenek ki az adófizetés alól, s ne vezessenek be speciális szektorok speciális szereplői számára különadót.

Ha kárhoztatja a többkulcsos szja-t, mert az bünteti a nagyobb jövedelmet, akkor a különadók se büntessék a magasabb kimutatott bevételt. És ha azt mondja a miniszterelnök, hogy az extraprofitot akarja megadóztatni, akkor ne találjon ki a kormánya olyan törvényt, amely fittyet hányva a profitra, a bevételt adóztatja meg, mint a reklámadó.

S ha a kormány hisz bármiben is, akkor ne próbálja meg érvekkel alátámasztani, hogy szükség van a reklámadóra olyan formában, ahogyan azt Áder János aláírta. Mert ez az adónem ellentmond mindennek: nem arányos, nem igazságos, bünteti a bevételt és a profitot is, bonyolult, és még pénzt se nagyon hoz.

Ha a kormány hisz bármiben is, akkor merje bevallani, hogy ez az adónem nem más, mint visszaélés a jogalkotás hatalmával.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.