A világi jog a vallásszabadság alapja. Amennyiben nem rendel senkit semmilyen felekezet törvényeinek és felfogásának a hatálya alá, ezek tiszteletben tartását mindenki számára lehetővé teszi, de senki számára nem teszi kötelezővé. Így és csak így biztosítható a hit szabadsága. Mindenki ugyanazon jog hatálya alá tartozik, senki nem érvelhet nemzeti vagy nemzetközi jogi kérdésekben felekezeti alapon. Se a Bibliával, se a Koránnal, se mással.
A Hit Gyülekezete képviselte a legkövetkezetesebben Magyarországon az állam világiságának, állam és egyház szétválasztásának elvét. Ezt a következetességet mára itthon is feladta, Izraelre nézve pedig soha nem tekintette érvényesnek.
Németh Sándor és követői a modern Izrael létrejöttét „a világkorszak egyik alapvető isteni végcéljának” tekintik. Ezen az alapon támogatták mindig mindenben a hivatalos izraeli álláspontot, mintha Izraelnek nem kellene világi államként megfelelnie a nemzetközi jog normáinak. Ronald Lauder szerint nem is kell. Pont ezért öleli keblére ezt a kereszténységen belüli kisebbséget úgy, mint a kereszténység egészét, „a keresztény népet”.
„Az emberek régóta vitatkoznak ezekről a határokról. Nem vagyok jogász, de azt kívánom, hogy az emberek bárcsak az eredeti tulajdoni lapra néznének” – mondja Lauder. Ez az „eredeti tulajdoni lap” az Ótestamentum: „A Teremtés könyve 15-ben Isten megígéri Izrael földjét Ábrahám leszármazottainak… Az Exodus 23-ban Isten azt mondja Mózesnek, hogy Ő maga vezeti be Izrael nemzetét Jeruzsálembe. (...) Mózes negyedik könyvének a 34. fejezetéből még ennek a földnek a határait is megismerhetjük.”
Egy hívő muszlimnak, akinek éppen annyi köze van az Ótestamentumhoz, mint egy hívő zsidónak vagy kereszténynek a Koránhoz, ezen az alapon kellene elismernie azokat a határokat, amelyeket az ENSZ és például az USA sem ismer el. Lauder meglehetősen durva szavakkal ítélte el, antiszemitázta le azokat a „rágalmazókat”, akik a nemzetközi jog dokumentumai és elvei alapján ítélik meg az izraeli kormány ténykedését és területi igényeit.
A Zsidó Világtanács elnöke sorolta a jelenbéli keresztényüldözések riasztó példáit. Olyan országokból (Szudánból, Szíriából) is, ahol az áldozatok túlnyomó része muszlim. Ők nem kerülnek szóba. Az arabok közül kizárólag és hangsúlyosan az arab keresztények megvédését szorgalmazta a szónok. A felekezeti alapon meghatározott szövetség felekezeti alapon meghatározott ellenség ellen irányul.
Ahogy ezen szövetségesek a kereszténység egészének tekintik annak (egyik) fundamentalista kisebbségét, úgy tekintik az iszlám egészének annak iszlamista kisebbségét. Mindkét kisebbség a maga szent könyvével bunkózza le a másikat. Ez mindkét szent könyvnek fáj. És kell, hogy fájjon minden demokratának.
