Az emlékmű alkotója egy magyar származású svéd képzőművész. Gustav Kraitz 1926-ban született Miskolcon, 1956 óta él a skandináv országban. Az embermentő Wallenberg előtt tisztelgő, hasonló diplomatatáskás „szobra” van még New Yorkban és Stockholmban.
Lagergren azt mondja, az is tetszik neki, hogy Budapesten olyan helyen van az új Wallenberg-emlékmű, ahol sok fiatal is megfordul. Reméli, hogy közülük is számosan odaülnek a diplomatatáska mellé és elgondolkodnak annak üzenetén. Azon, hogy segíteni kell a bajban lévőkön, függetlenül azok nemzetiségétől, vallásától.
 |
Nina Lagergren
Móricz-Sabján Simon |
– Ahogy Raoul is megtette, amikor egy szörnyűséges világégés kellős közepén eljött egy számára teljesen idegen országba – mondta Wallenberg féltestvére.
A Nina von Dardelként született, de férje családnevét viselő idős hölgy élete jelentős részét annak szentelte, hogy felkutassa: mi lett az 1945 elején a szovjet csapatok által elhurcolt bátyja sorsa. Az oroszok – a számtalan megkeresés ellenére – a mai napig nem szolgáltak semmilyen pontosabb információval. A híres svéd bankár és nagyiparos család úgy gondolja, hogy Raoul a Szovjetunióban, börtönben vagy Gulagon halt meg.
Az idős hölgy házában ma is rengeteg emléket őriz az építész végzettségű, számos idegen nyelven folyékonyan beszélő testvéréről. Rajzokat, vázlatokat, no meg a Wallenbergről írt könyveket és újságcikkeket. – A nagymamám háza olyan, mint egy archívum – tette hozzá Cecilia Ahlberg, aki a Raoul Wallenbergről elnevezett svéd akadémia vezető tanácsadója.
A Wallenberg család az ezredfordulót követően látta elérkezettnek az időt az erkölcsi hagyaték ápolására. A különböző generációkat képviselő Lagergren és Ahlberg egyaránt úgy gondolja: Raoul szellemiségét meg kell őrizni, úgy, hogy az inspirációt adjon a felnövő nemzedékeknek. Ezért hozták létre több mint egy évtizeddel ezelőtt a jövő vezetőit képző akadémiát, illetve azt az intézményt, ahol az igaz ügyek – az emberi jogok érvényesülése, szociális kérdések, a környezet védelme – melletti kiállást oktatják a kurzusokra felvételt nyert tehetséges fiataloknak.
Lagergren elmondása szerint 1944 júliusában Berlinben találkozott utoljára a bátyjával. A családból ő volt az utolsó, aki még élve látta. Raoul úton volt Budapestre, s utazását megszakítva találkozott a tempelhofi reptéren húgával – aki akkor éppen első gyerekével (Nane Lagergrennel, Kofi Annan volt ENSZ-főtitkár második feleségével – a szerk.) volt terhes – és annak svéd diplomataként a német fővárosban dolgozó férjével.
Lagergren akkor tudta meg, hogy féltestvére milyen veszélyes küldetéssel megy Budapestre. Azt, hogy Raoul máig tisztázatlan körülmények között eltűnt, a budapesti svéd képviselet diplomatáitól tudta meg.
– Sokszor úgy érzem, hogy velem van – mondta az idős hölgy, felidézve bátyját, akit kislányként valósággal bálványozott, és aki humorával, például amerikai tanulmányai során szerzett vicces autóstopos történeteivel annyiszor megnevettette őt.
A negyvenéves Ahlberg nagyanyja fivérét hősnek és példaképnek tekinti. De szerinte sokkal fontosabb, hogy a mai fiatalok ne csak hősként tekintsenek Raoul Wallenbergre. Hanem hozzá hasonlóan, álljanak ki egy igaz ügy mellett. Segítsenek azokon, akik bajban vannak, szükséget szenvednek. Tegyenek valamit embertársaikért.
