galéria megtekintése

Miniatűr világegyetem

Az írás a Népszabadság
2014. 04. 24. számában
jelent meg.


Kácsor Zsolt
Népszabadság

Hét évvel ezelőtt Tolnai Ottó Kossuth-díjas költő olyan pontosan és ihletetten méltatta a Vajdaságból Franciaországba elszármazott Nagy József táncművész és koreográfus rajzait az Eső című folyóiratban, hogy annál érvényesebbet azóta is nehéz írni Nagy képzőművészeti munkásságáról.

Nagy József (Josef Nadj) nemzetközi hírű táncos és képzőművész, a Trafó igazgatója
Nagy József (Josef Nadj) nemzetközi hírű táncos és képzőművész, a Trafó igazgatója - Konyhás István / Fotó

Nem véletlen, hogy a debreceni Modem Modern és Kortárs Művészeti Központban látható, Miniatúrák című kiállítást is a költő e mondatai vezetik be:

„Valóban, mintha csak e lapok előtt értettem volna meg az ő nagy magányát-magányosságát. Tett is róla említést, hogy egy ideje előadások után siet hotelszobájába, és rajzol hajnalig. Most már értem. Hiszen ez a világ immár erősebb. Ebbe már át lehet költözni. Élni lehet benne. Ez már egy erősebb lét tere. Igen, élni, mint a képecskék hősei élnek: egy nagy hallal az asztal alatt; egy hajóval a hasán úszva a padló végtelenjén; cövekkel, illetve makaópálcikákkal teli szájjal; söprűvel kezében, mint a mozaikpadlón álldogáló, istenszerű takarítónő, aki, lám, közömbösen fogja elsöpörni borzalom raszterévé hullott világunkat.” 

 

Amit a magam egyszerűbb, hírlapírói nyelvén úgy foglalnék össze, hogy aki Nagy József letisztult, filozofikus színházi nyelvét szereti, annak e miniatúrákat feltétlenül látnia kell, hiszen olyanok e rajzok, mintha egy szürreális színházi próba sorozatfelvételei volnának.

A nézőnek az az érzése, mintha Nagy József a Jel Színház próbáira engedte volna be: jöjjön, kedves látogató, nézze csak, így próbálunk mi idebenn. Az efféle látomásokból formálódik az élőkép, majd a színpadi mozgásból így lesz végül: kimerevített pillanat. Így hát e képecskék láttán nem lehet nem gondolni Peter Greenawayre, akinek a filmjei a festői munkássága nélkül értelmezhetetlenek.

Nézed e képeket, s arra gondolsz: így működik az agyad, ha a tusrajz ősi eszközével próbál magára találni a digitális korban. S micsoda szerencse, hogy ezt az egyszerű képletet ma minden kamasz villámgyorsan megérti.

A tárlat ugyanis – talán szándékosan, talán szándéktalanul – a számítógépünk monitorát idézi, nekem legalábbis ez jutott eszembe róla. Hiszen ami a dokumentumaink és fájl-jaink elrendezést illeti, a gépünk magától felkínálja, hogy a képernyőn miféle nézetet szeretnénk: kis ikonokat vagy nagyokat? Vagy miniatúrákat? S a gépemen akárhányszor beállítom magamnak a nézetet, a kis és nagy ikonok elnevezéséről mindig az ortodox festményekre asszociálok...

Konyhás István / Fotó

Viszont mostantól már a miniatúrákra is lesz e tárlatról egykét jellegzetes képem: például az a kis remekmű, amelyen egy dézsában ülő, mosolygó ember feje fölött a szobában elrepül négy madár, vagy az a másik, amelyen a szobából egy férfi és egy növény egyszerre akar kitörni...

S ha már Tolnai Ottó szavaival kezdtem, méltó, hogy e ponton ugyanő hadd fejezze be: „Nagy József egész életében mint archeológus, mint botanikus a gyerekkor kertjét keresi, az egyik legszerényebb ember, akit ismerek, valóban, akár egy középkori miniaturista, jóllehet egész életében a színpadon van –és vezetékneve angolul annyit jelent, mint grand.”

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.