Ön se érti a hivatali bikkfanyelvet? Van, aki harcol ellene

A nyelvi mozgalom, amelyet elindított, természetesen kiterjed az állami kommunikációra is, bár itt lehet a legnehezebben elérni az áttörést. Szerencsére van rá példa külföldön, hogy az állami közlések világában az állampolgár számára könnyen érthető formában kell fogalmazni. Az Egyesült Államokban 2010-ben fogadták el a Plain Writing Act névre hallgató törvényt, Svédországban is rendelkeztek a világos beszédről. A svédek ebben is élen járnak, egy öt féléves tantárgy keretében már oktatják is a közérthető fogalmazást. Jövőre Kanada is követi a skandináv ország példáját.

– Hollandiában élő magyarok mesélték, hogy sokkal jobban értik a holland hivatalos közleményeket, mint az itthoniakat

– mondta Gergely Vera. – Aztán persze hazajönnek, és átkozódnak, amikor a kezükbe veszik a többoldalas hivatalos leveleket. Amit úgy készítenek, hogy ezer évre visszamenőleg mindent felsorolnak benne. Hogy milyen jogszabályokra hivatkoznak, éppen le lehet írni, ha feltétlenül szükséges. De tegyék lábjegyzetbe a hivatkozott jogszabályokat, és ne kelljen mindenkinek átrágnia magát többoldalnyi jogi szövegen.

Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság

A jogi nyelv a legproblémásabb. – Nem vagyok jogász – szögezte le a szakértő –, nem mernék jogi konzultáció nélkül átírni egy-egy szakmai szöveget. De ott is az volna a cél, hogy mondjuk egy vállalkozó szakértő segítsége nélkül megértse, milyen adószabályok vonatkoznak rá.

A közérthető fogalmazás alapelve, hogy a közleményt az olvasó szemszögéből állítsák össze. Ebbe nyilvánvalóan nem fér bele a szakzsargon használata,

hiszen azt nem fogja érteni az olvasó. A szakzsargonnal amúgy addig nincs is gond, amíg csak „befelé” használják.

De az állam ne kínozza a laikusokat, akik nem fogják érteni a cifra szövegeket. A hivatalok persze nem azért fogalmaznak bonyolultan, mert ez így jó; csupán megszokás, hogy gépiesen felsorolják, mi történt eddig. De ez senkit se érdekel. Lehetne másképp: ezt és ezt akarom, adót vetettem ki, be fogom szedni, slussz. De ahhoz, hogy érthetően fogalmazzanak, valószínűleg egy olyan törvényre lenne szükség, amely ezt kötelezően előírja. Meg oktatásra, hogy megtanulják, mire kell figyelni.

Gergely Vera szerint a magyar állami szféra kommunikációja csapnivaló, és a söralátétre ráférő adóbevallástól is nagyon messze vagyunk. A fő gond, hogy az állam elvárja az állampolgártól, hogy a hivatalok fejével gondolkodjon.

Ezt mutatja az irgalmatlan és indokolatlan szakzsargon, meg a millió részletkérdés, amelynek taglalása közben a polgár hamar elveszti a fonalat. Erre mondjuk a magánszféra is képes. A gyógyszergyártók például hosszasan elmerülnek a „mellékhatások tekintetében”, majd arról írnak, mi a „készítmény hatása a járművezetői képességekre”. Miközben csak annyit kellene elmondani, hogy egy-egy gyógyszer beszedése után lehet-e autót vezetni.

Gergely Verát nem zavarja, hogy nem nyelvész, és nem fél attól, hogy az akadémikusok a körmére koppintanak amiatt, hogy „beledumál” szakterületük szakmai kérdéseibe. Amikor Kálmán Lászlót megkérdezték a fáradozásairól, a nyelvész azt felelte, végül is miért ne lehetne érthetőbben fogalmazni. Más kérdés, hogy a közérthető hivatalos nyelvért harcoló vállalkozó óvatosan fogalmazott, amikor a nyakatekert polgármesteri nyilatkozatokat vagy a bonyolult üzleti folyamatokat, például a Quaestor-botrányt még bonyolultabban magyarázó újságokról kérdeztük.

Fotó: Reviczky Zsolt / Népszabadság

– A tévék és a rádiók könnyebb helyzetben vannak – mondta –, mert rá vannak kényszerítve az oldottabb, élőszóban történő közlésekre. A lényeg, hogy érthetőbben kell megszólalni, és az a legfontosabb, hogy akihez szólnak, megértse, amit mondanak neki.

És elsőre megértse, ne kelljen hozzá tolmács, könyvelő vagy szakértő.

Szerintem ez nem lehetetlen. Tudom, hogy a bonyolult dolgokat is meg lehet érthetően fogalmazni.