Az alapkérdések, melyekre sürgősen választ kell találnunk, ezek: a milliárdosok nagyobb mértékű jelenléte pozitívan hat-e egy országra, mint azt némelyek állítják, illetve van-e valamilyen bizonyíték a negatív hatásra? Félretéve a kérdés erkölcsi vonatkozását: gyorsítja vagy lassítja a gazdasági növekedést a milliárdosok számának és vagyonának gyarapodása?
A válaszoktól függően változhat azoknak a beállítottsága, akik a politikai életben és a médiában lelkesedni szoktak a milliárdosok erősödése láttán. Mindenesetre, ha kiderülne, hogy a milliárdosok számának emelkedése nem jár együtt a GDP növekedésével, akkor a csúcsbevételek koncentrálódásának csökkentésére irányuló politikai törekvések mögött álló erkölcsi érvek átváltozhatnak gazdaságiakká. Ebben az esetben lehetne a gazdasági növekedés, a prosperitás előmozdítására is hivatkozni.
Ez az a kérdéskör, melyet Sutirtha Bagchi kollégámmal (Villanova Egyetem) tanulmányoztam. A Forbes magazinban közölt adatokat ökonometriai eszközökkel feldolgozva arra az – egyesek számára kellemetlen, mások számára kellemes – eredményre jutottunk, hogy a milliárdosok erősebb jelenléte lassítja az adott országban a gazdasági növekedést.
Számításba véve egyéb tényezőket is, olyanokat például, mint az iskolázottság vagy az átlagos jövedelmi szint, kimutattuk, hogy egy ország gyorsabb gazdasági növekedést érhet el, ha a leggazdagabbak kevesebb pénz fölött rendelkeznek. A gazdaság hatékonyabban működhet, ha több pénz jut el azokhoz, akik nincsenek a jövedelmi és vagyoni piramis legtetején.
Az összefüggés azonban ennél kicsit bonyolultabb. Ugyanis döntő jelentőségű tényező az egyenlőtlenségek forrása és természete. Például Indonézia és az Egyesült Királyság a jövedelmi egyenlőtlenség hasonló mértékét mutatja a legszélesebb körben használt mérőszám (az ún. Giniindex) szerint. Ám a két ország között hatalmas a különbség abban a tekintetben, hogy a politikai kapcsolatok mekkora szerepet játszanak a gazdasági sikerességben és ebből következően a bevételek és a vagyon eloszlásában.
Némi leegyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a milliárdosoknak két típusuk van. Az egyikbe a politikai haverok tartoznak, azok, akik politikai kapcsolatok nélkül nem válhattak volna milliárdosokká. A másik típust képviselik azok, akik politikai hátszél nélkül, zsenialitásuk, képességeik, kockázatvállalásuk révén tettek szert vagyonukra.
Ez a két típus nagyon különböző módon hat egy ország gazdasági teljesítményére. Politikai milliárdosok sok országban vannak, de jóval nagyobb arányban képviseltetik magukat Kínában és a posztkommunista országokban, köztük Oroszországban, ahol sokan Borisz Jelcin klientúrájából emelkedtek fel.
Ami a politikai kapcsolatokkal rendelkező milliárdosokat illeti, meg kell különböztetni a Jelcinhez kapcsolódó oligarcháktól vagy a Suharto környezetében felnőtt újgazdagoktól azokat, akik, mint például Bill Gates vagy Warren Buffets, különleges politikai befolyással és kapcsolatokkal rendelkeznek vagyonuknak köszönhetően, de a vagyonukat nem politikai kapcsolatoknak köszönhetik!
Megállapítottuk, hogy a politikai milliárdosok hatása a gazdasági növekedésre erősen negatív, míg a nem politikaiaké érzékelhetetlen. A milliárdos politikai haverok visszafogják a növekedést, a többi milliárdos nagy általánosságban nem befolyásolja azt.
Ezek az eredmények ahhoz a fontos tanulsághoz vezetnek, hogy a bevételek és vagyonok eloszlásával kapcsolatos közpolitikának tekintetbe kell vennie a vagyongyarapodás jellegét is.
A megállapításaink közvetlenül érintik Stiglitz, Piketty és a hozzájuk közel álló közgazdászok eredményeit is. Ők jelezték, s a mi vizsgálataink is igazolták őket, hogy mai világunkban a gazdagok gyorsabban gazdagodnak, tehát olyan adópolitikát kell kidolgozni, mellyel megakadályozhatjuk, hogy a szegények még inkább elszegényedjenek.
De erőteljes hatásuk lehet eredményeinknek olyan országokban is, mint az USA, ahol a politikai összeköttetések csekély szerepet játszanak a vagyongyarapodásban. Az amerikaiakba ugyanis belenevelték azt a meggyőződést, hogy a milliárdosok jótékony hatással vannak a gazdaságra, hiszen ők „különleges” emberek, akik bebizonyították, hogy nagy dolgokat képesek véghez vinni. És erre most kiderül, hogy a gazdasági növekedésre való hatásuk jelentéktelen. Így tehát eredményeink még a politikai szférától független milliárdosok esetében is kiábrándítóak lesznek azok számára, akik a milliárdosok osztályáért lelkesednek.
A szerző a Világgazdaság Szabályozását Kutató Központ igazgatója, Columbia Egyetem
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
