|
Múltidézés a Kalefen
Boros Jenő / Népszabadság/archív |
Gyerekkoromban iszonyatosan izgatott minden, amit a villamosvezető csinált, és mindig odafurakodtam a kabinjához, hogy nézzem. Amikor villamosos kiindulópontunkon, a zuglói Laky Adolf utcai villamosmegállóban megláttam ezt a villamospofát, már boldog voltam. A 65-ös vonalán közlekedett ilyen, a 67-esén másmilyen. Ha a városba befelé mentünk, a másmilyen kellett, mert a 65-ös csak a Thököly útig járt.
De Rákospalota felé menni sokkal jobb volt, és akkor pont ilyen kellett. Rákospalota felé volt fölüljáró, felülről lehetett nézni a házakat. Egy sínpáros volt a pálya, és a kitérőnél a mozgó villamosvezető kezéből kapta át a váltóbotot az álló. Ha az orrom ráfagyott az ablakra várakozás közben, akkor sem mulasztottam el ezt a pillanatot. Egy mázli, hogy nem a háborúban gyerekeskedtem! Mert akkor még két sínpár volt, a háború utáni vészes vashiányban szedték fel az egyiket, hogy abból állítsák helyre a másikat.
Rákospalotára menni olyan volt, mintha falura utaztunk volna. Ott és más külső kerületekben még voltak lóhúsüzletek. Nagy piros táblára írták föléjük, hogy LÓHÚS. Gyötörtem anyukámat, hogy menjünk be egyszer egy ilyenbe, és vegyünk már egyszer egy ilyen lóhúst. Sok mindenre rá tudtam venni anyukámat, erre nem. Nagyon határozottan állította, hogy lóhúst csak akkor eszik az ember, amikor muszáj, de vissza ne jöjjenek azok az idők. Nem nagyon értettem. Ha ez így lenne, senki nem menne a lóhúsboltba, s akkor nem is lenne ilyen.
A Villamosok.hu minden villamosról mindent tud. Erről az 1714-1715-ös párosról is: „A 80-as évek elejéig megmaradt az 1714+1715-ös ikerkocsi, melyet ekkoriban kisebb javítás keretében helyreállítottak. 1982-ben nosztalgiameneteken járta a várost. A felújítás hiánya azonban kezdett meglátszódni a villamoson: eredeti favázas szerkezete már berágódott az alvázba, emiatt a szekrény érezhetően billegett. Elektromos berendezése sem működött teljesen megbízhatóan: előfordult, hogy a napi szolgálata során berobbant a menetkapcsolója. Ezért szétszedték a szerelvényt.
Az ikerkocsi 1714-es része a Közlekedési Múzeum védelme alatt volt már 1975 óta. Az 1715-össel először nem akartak semmit sem kezdeni, majd ebből készült el 1987-re az eredeti számára visszaszámozott BKVT 611-es nosztalgia jármű." „Az 1714-es, a Közlekedési Múzeum által védett rész jelenleg egy fél ikerkocsi roncsként áll Szentendrén. Az eredetileg BKVT 571-es motorkocsi felújítása esetén 1820-as pályaszámmal BSzKRt korabeli állapotára lesz visszaalakítva."
Most már mindent tudunk, és rekonstruálhatjuk, mit kérdez az aggodalmas képű gyermek a villamosvezetőtől: „Bácsi, kérem, nem billeg túlságosan a berágódott szekrénye? És micsinál a bácsi, ha berobban a menetkapcsolója?"
