Hotel California, hét csillag

Hab a tortán: a Their Greatestet 1999 decemberében „az évszázad nagylemezévé” emelték az Államokban, míg az 1984-ben alapított Guitarist című magazin olvasói minden idők legragyogóbb gitárszólójának Joe Walsh és Don Felder „California szállodás” kettősét választották. Walsh azt mondta a híres szólóról: „Eljátszottam vagy ezerszer, de egyszer sem fáradtam el tőle.” Don Henley, a gyönyörű hangú dobos pedig így beszélt 1976-ról: „Az a bicentenárium éve volt, míg a sas a nemzeti szimbólumaink egyike. Néha eltűnődtem, nem vesszük-e túl komolyan magunkat, mégis azt éreztük: illene valami nagyot dobnunk. Keményen dolgoztunk a próbákon és a dalszerzés közben is. Legalább annyira odatettük magunkat, mint a kicsapongások során.”

A másik alapító, Glenn Frey ekképpen emlékezett: „Mindent akartunk. Rádiós és tévés sikereket, listavezető kis- és nagylemezeket, nagy zenét és rengeteg pénzt.” Mind bejött, ám a törzsgárdista hozzátette: „Nem tudom, a muzsikával lehet-e változtatni a világon. Hajdanán hittünk ebben. De ha arra gondolok, mennyire felszínes, lapos és banális a mai zene, akkor azt kell mondanom: nem sokra jutottunk.”

Frey 1980-ban nem volt ennyire filozofikus. Egy alkalommal azt üvöltözte Feldernek a színpadon: „Meg kell, hogy öljelek. Egy percig sem várhatok vele.” (Amúgy Frey ügyvédjét – nem vicc – Petrocellinek hívták. Rettenetes feladata lett volna, ha a gitáros-billentyűs beváltja szörnyű ígéretét.)

A nagy feszültség tudatában nincs mit csodálkozni azon, hogy az 1971-ben alakult Eagles kevesebb mint tíz év után beszüntette működését – rajongóinak be kellett érniük az 1982-ben létrehozott Hotel California emlékzenekarral –, és a nevezetes unplugged lemez, a Hell Freezes Over 1994-es felvételéig nem játszott együtt. A fiúk tartottak kicsit a visszatéréstől, de aztán Henley megkönnyebbülten említette: „A közös muzsikálás olyan, mint a biciklizés. Nem lehet elfelejteni.”

Akcióban minden idők szólistái: Walsh és Felder

Gond azért ma is akad. Az ausztráliai turné előtt Henley felvetette: „Hogyan lehet több mint negyven évet néhány órába sűríteni?” De a country-rock apostolai nagyobb problémát is megoldottak már. Amikor Feldert, Freyt, Henley-t, Bernie Leadont, Randy Meisnert, Timothy B. Schmitet, valamint Walshot beválasztották a Rock and Roll Hall of Fame-be, a hét „sas” a ceremónia előtt azt emlegette: „Elhatároztuk, hogy elfelejtünk és megbocsátunk mindent. Legalább erre az estére.”

Hiába az egyaránt öt szóló Number One és Grammy-díj, a négy listaelső album, valamint az összesen 150 millió eladott lemez, Henley alighanem a lényegre tapintott, amikor kijelentette: „Kölykökként kezdtük, majd kiderült, hogy az ember a szórakoztatóiparban csak nagyon lassan nő fel. Már, ha felnő egyáltalán.”