Egyedül játszott négykezest a zongorazseni

Balázs János, a fesztivál művészeti vezetője Cziffra miatt lett komolyzenész. „Nagyapám csellózott, bárokban zenélt, gyakran hajnalba nyúlóan muzsikált együtt Cziffrával. Sok régi bakelitet őrzünk tőle, amelyekkel négy-öt évesen kezdtem megismerkedni. Azt csak egy-két év múlva fedeztem fel, hogy micsoda zongorázás ez! Cziffra művészete azonnal a bűvkörébe vont: leültem a zongora elé, és a lemezeken hallott Liszt- meg Chopin-motívumokat keresgéltem a billentyűkön. A lábam még le sem ért a pedálhoz" – nevet a muzsikus, aki emlékkoncertjei után végre egy, és úgy tűnik, több teljes fesztivált szentelhet Cziffrának.

Az eseményre egy hónappal ezelőtt elfogyott az összes jegy – hamarosan pedig azt is bejelentik, jövőre kik lesznek azok a külföldi sztárok, akik hazánkba érkeznek a világban manapság is legendaként tisztelt Cziffrát ünnepelni.

Háborús gyötrelmek, fogság, meghiúsított disszidálási kísérlet, kényszermunka kőtörőként (azokkal a kezekkel!), gyakorlástól feldagadt csuklók, alkohol – Ágyúk és virágok című önéletrajzában Cziffra minderről húsba vágó őszinteséggel vall. „Amikor elolvastam – magyarázza Balázs –, művészi nagysága mellett emberileg is csodálni kezdtem. Cziffrában azt a humán erőt, azt a mindent felemésztő szenvedélyt tisztelem a legjobban, amellyel átvészelt minden gyötrelmet. Akkor sem magára gondolt, amikor végre nyugalomban élt: mesterkurzusokat tartott, alapítványt hozott létre. Számomra Cziffra példakép, vezércsillag."

Cziffra György Párizsba emigrálása után két évvel egy 1958-as francia televíziós koncertfelvételen

Marczi Mariannt olyannyira megfogták Cziffra Chopin-szonáta-felvételei, hogy tanulmányt is írt róluk. S persze ott az elhíresült zeneakadémiai koncert, amelynek sokak szerint nem kis szerepe volt az 1956-os forradalom kitörésében. „Az első dolog, ami Cziffra György nevének hallatán eszembe jut, egy lemezborító, fekete-fehér fotóval – mondja a zongoraművésznő. – A képen Cziffra épp vonatra száll, mögötte a vonatfűtő nagy védőszemüvegben. A lemezen Bartók II. zongoraversenyének az 1956-os forradalom előestéjén, a Zeneakadémia nagytermében elhangzott koncertfelvétele. Egy hosszabb utazásom során Chopin Etűdjeinek felvételében mélyedtem el. Megfogott virtuozitása, szokatlan hangszínválasztásai az egyes etűdök mintázatához. Nem a könnyed, lágy, éneklő vagy elegáns Chopin rajzolódott ki ezen a felvételen, hanem a hősies, a fenegyerek és a férfilírával átszőtt Chopin-portré."

Cziffra hatása nem csupán a komolyzenészek között érhető tetten. A magyar zseniről azt tartották, ha dzsesszt játszik, egyvalaki van, akihez mérhető: Art Tatum. Róla csak annyit, hogy Fats Waller úgy konferálta fel: „én csak elzongorázgatok, ma viszont az Isten maga lép fel".

Sárik Péter dzsessz-zongoraművész szerint az, hogy Cziffra egyszerre nyújtott kiemelkedőt a komolyzenében és a dzsessz műfajában is, szinte példátlan a zenetörténelemben. Sárik akkoriban ismerkedett meg Cziffra játékával, amikor a Zeneakadémia dzsessz tanszékére járt. „Érdekes, mert ilyenkor mi szemellenzősen csakis a saját műfajunkat hallgatjuk, nekem azonban kezembe akadt egy kazetta, amelyen Cziffra Lisztet játszott, és egyszerűen nem tudtam kivenni a walkmanemből. Elkápráztatott az az elképesztő technika, ami nem csupán a laikusok, de a szakmabeliek szemében is példátlan volt."

Sárikot azonban mégsem ez a sokat emlegetett technikai tudás fogta meg végérvényesen: „Az ehhez társuló biztonság nyűgözött le. Cziffrát hallgatva azt érzem: nyugodtan hátradőlhetek, a művész tökéletesen uralja a hangszerét. Néhány évszázaddal korábban a kották leginkább kifestőkhöz hasonlítottak: a zeneszerző megrajzolta a vonalakat, az előadó pedig úgy színezte a közöttük lévő helyeket, mint a kifestőt. Cziffra egy olyan korban improvizált elképesztő virtuozitással, amikor ez ritkának és különlegesnek szá­mított."

Vásáry Tamás története szemlélteti talán legjobban Cziffra döbbenetes technikai tudását. A fesztiválon szintén fellépő zongoraművész-karmesternek egy barátja addig ajnározta a bárzenészként dolgozó Cziffrát, hogy Vásáry azonnal odament, hogy meghallgassa a játékát. Amikor belépett a szórakozóhelyre, úgy hallotta, valaki épp négykezest játszik. Cziffra György volt az. Egyedül.