A rengeteg ember amúgy keveseket tántorít el. Amikor egy fiatal lány a két barátnője előtt megkockáztatja, hogy a sor miatt esetleg visszajöhetnének másnap közvetlenül a munka után, kórusban hurrogják le. Ha ráérnek, persze hogy visszajönnek holnap. Is.
Bent a cukrászdában tányérokon és papírtálcákon egyensúlyozzák süteményeiket a tikkadó vendégek. „Fényképezzen le, aranyoskám!” – szólít meg egy ünnepi sminkben sütizni indult hölgy. – „Legyen benne minden, a pult, a faberakás, a kiszolgálók, minden. Ide jártam rendszeresen, régen ott volt a pénztár a bejárat mögött, mindenkit névről ismertünk. De efelett is eljárt az idő. Majd jön a luxusáruház” – teszi hozzá lemondóan. A nosztalgia egyébként nagy úr, most még azokat is vonzza, akik a saját bevallásuk szerint soha nem szerették, hogy először a kasszánál kell fizetni, és csak utána kapod meg a sütit.
|
| Fotó: Kovács Klára / Népszabadság |
– Többen vannak, mint máskor? – kérdezzük a gofrisütő urat, aki hiábavaló küzdelmet folytat az izzadságcseppjeivel a benti melegben. – Igen. És ők még nem is tudják, hogy holnap már forralt bort és síbérletet fogok árulni – veti oda leplezetlen gúnnyal két gofri bekészítése közben, majd hozzáteszi – Már öt éve azt mondták, hogy hamarosan be fog zárni, akkor vették meg az épületet. Hát most jött el ez a hamarosan. A hangját hallva egy kicsit nehéz eldönteni, hogy örül-e az utolsó pillanatban beeső tömegnek, vagy inkább bántja, hogy szombaton véget ér ez az egész.
|
| Fotó: Kovács Klára / Népszabadság |
Kint a a sorban állók között eközben futótűzként terjednek a rémhírek. – Elfogyott a gofrihoz a tészta – súgja hátra egy fiatal pár, és int a gofrisütő úr is, hogy ez tényleg így van. A páron látszik, hogy ha kell, a végsőkig maradnak, és semmi pénzért nem adják a helyüket, de a többieket sem riasztja el a gofritészta elfogyásának a híre. „És ha hoznánk lisztet a CBA-ból? Még az árát sem kell kifizetnie, csak csinálja meg a tésztát!” – szegi fel a fejét makacsul egy fiatal nő.
|
| Fotó: Kovács Klára / Népszabadság |
A sor nem mozdul, a kitartás pedig végül meghozza a gyümölcsét, a pult alól legalábbis előkerül egy tésztával teli edény, így egyórányi sorban állás után mi is megkapjuk a csokis és a túrókrémes desszertünket, amely ha nem is a világ legjobb gofrija, a gyerekkori élmények felidézésével egy pillanatra azzá válik.
