galéria megtekintése

Parancs

Az írás a Népszabadság
2015. 08. 28. számában
jelent meg.

A szerk.
Népszabadság

Több tucat, talán ötven menekültet találtak Ausztriában egy kisteherautó belsejében. Már nem éltek. Mindannyian megfulladtak. Embercsempészek hagyták magukra, ölték így meg őket. Ezért az osztrák hatóságok azt ígérik, még szigorúbban fognak fellépni ellenük.

Csakhogy azt az erőt, ami háborúba süllyedt vagy élhetetlen államokból idehajtotta az áldozatokat, nem fogja megállítani semmilyen szigor. Tudva, mi van mögöttük, nem meglepő, hogy nem riasztja a menekülteket semmi, ami előttük áll. A csempészek ezt használják ki, és mindaddig, amíg minden így marad, amíg ilyen elementáris erejű a kereslet, az mindig kitermeli a kínálatot is.

Érthetők, bizonyos mértékig racionálisak a félelmek, amelyek határzárást, „rendet” követelnek. De ha ragaszkodunk ehhez, netán fokozzuk, számolnunk kell vele, hogy az, ami ma történt – ne legyen így! –, újra megtörténhet.

 

Az embercsempészek ellen csak egy gazdag kontinens nagyvonalú és felelős döntéseivel, elszánásainak intézményesítésével lehet hatékonyan fellépni. Hosszú távon pedig Ázsia és Afrika természeti állapotba visszasüllyedt régióinak stabilizálásával, ami sok időt és nagyon sok áldozatot igényel.

A globális szolidaritás immár nem absztrakció többé, közhely, hogy mi, a glóbusz lakói egyre inkább össze vagyunk zárva, egyre nagyobb hatással vannak földlakó társainkra döntéseink, tehát egymás iránti felelősségünknek is nőnie kell. Oly mértékben, hogy mindenkire, az üldözöttekre természetesen, de még ellenségeinkre is kiterjedjen. Akár az a bizonyos szeretetparancs.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.