Tengeri kígyóvá vált a Magyar polip. A fideszes „posztkommunista maffiaállam" bemutatására vállalkozó sorozat a harmadik részénél tart. Ha minden igaz, ezzel vége is: nem lesz ráadás. Súlyos könyv. A tanulmánykötet debütáló darabja 2013-ban nem egészen 430 oldalon jelent meg, a mostani már kis híján eléri a 600-at. A szerzők száma is nőtt, közelít a harminchoz.
A szerkesztő Magyar Bálint volt SZDSZ-es oktatási miniszter és pártelnök, a társszerkesztő Vásárhelyi Júlia újságíró. Az első részből tizenötezret adtak el, a másodikból nyolcezret. Együtt örülhetünk a kiadóval: végre van valami haszna annak, hogy Orbán Viktor a miniszterelnök.
A Magyar polip 3.-ban a nemzetközi kitekintésen túl a „maffiaállam" közjogi leépítéséről, alkotmányos kérdésekről, bank- és brókerügyekről, családi hálókról vagy például a hatalom társadalmi, ideológiai berendezkedéséről olvashatunk. A már említett szerkesztőkön kívül szerzőként jelentkezik Bozóki András politológus, Fleck Zoltán jogász, szociológus, Király Júlia közgazdász (a Magyar Nemzeti Bank volt alelnöke), Lakner Zoltán politológus, Petőcz György közgazdász, újságíró és – többek között – Zolnay János szociológus.
A magunk részéről teljesen megértjük, ha valaki úgy érzi, hogy fölösleges terhelnie az agyát, éppen eleget tud az Orbán-rendszerről. Mégis: a tanulmányok jelentős része a rendszeres hírfogyasztók számára is megéri a fáradságot. Nem kizárólag az információk újdonsága, hanem a tények feldolgozása és értelmezése – vagy akár az élvezetes stílus miatt.
