A Hungaroton fényekben és árnyékokban gazdag históriája 1951-ben kezdődött, ekkor jött létre elődje, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (MHV), amely először a Fehérvári úti Villamosszigetelő és Műanyaggyár tereiben, 1953-tól a zuglói Kábelgyár második emeletén készített munkásmozgalmi lemezeket. A dalokat egy Rottenbiller utcai helyiségcsoportban, az egykori Odeon mozi helyén vették fel. A később Dorogon megállapodott cég, amely lassan minden műfajra kiterjesztette csápjait, a hatvanas években kezdte el aratni üzleti sikereit.
Qualiton felcímmel futó első három arany kislemezét 1967-ben, Aradszky László slágereivel adta ki (a B oldalakon Korda György, Poór Péter és Harangozó Teri dalolt), összesen 985 ezer példányban. Nem árt tudni, hogy a kislemezek esetében akkortájt 250 ezer (!) példány volt az aranyozás limitje, valamint azt is, hogy Aradszky volt az első beaténekes, akit a Népszabadság a szájára vett.
A hetvenes évek elején az Illés együttes, műtárgyunk eredeti címzettje, Koncz Zsuzsa, az Omega, a Záray–Vámosi kombó, második felétől a legnépszerűbb rockbandák, azaz a Korál, az Edda, a Piramis és a Karthágó vitte el a legtöbb arany, platina és gyémánt trófeát, a 80-as években a Hungária és a Dolly Roll LP-k, továbbá Karádi Katalin retrospektív albuma (545 ezer példány), és a lakodalmas rockot reprezentáló Betli Duó (430 ezer pld.), elnézést azoktól, akiket kihagytunk, de a Neoton Famíliától nem, mert arról direkt csak mindjárt szólunk.
Nagyjából ekkortájt tört ki a közutálat is. Elterjedt ugyanis az általános nézet, hogy a teljhatalmú döntnök, dr. Erdős Péter azért nem ad lemezfelvételi lehetőséget a legtöbb feltörekvőnek, mert kedvencét, a Neotont dédelgeti inkább. A feltevést igazolta, hogy volt olyan év, amikor a Neotonnak három albuma is kijött, miközben a legjobbaknak is csak egy, valamint, hogy 1982-ben a nyílt színen, konkrétan a Magyar Ifjúság című lapban az egész országgal tudatta: hát igen, bokáig bele van pistulva az együttes énekesnőjébe, Csepregi Évába. Az MSZMP Központi Bizottsága azonnal kivágta volna, de Bors Jenő kitalált neki egy jól fizető alibiállást. Erdős 1990-ben hunyt el.
Különös csavar, de a Hungarotont mások mellett főként nem más, mint maga Bors tette taccsra. Miután lapátra rakták, tekintve, hogy nyugati kiadókkal akart szövetkezni, ami a szocialista jó erkölcsbe ütközött, 1992-ben rázúdította a vállalatra a konkurenciát, az EMI-t. Ehhez jött még aztán Polygram és a Warner, és a Hungaroton aranykora le is zárult, kis budai cégként vegetálgat. De különösebben jól végső soron senki se járt: ma már 2000 eladott példány is elég az aranylemezhez – emlékeztetett adatközlőnk, a Koncz-aranylemez gazdája, Zoltán János szakíró.
