galéria megtekintése

Harangok zúgtak benne – Csoóri Sándor halálára

15 komment

Kácsor Zsolt

A hétfőre virradó éjszaka elhunyt költőről Kácsor Zsolt emlékezik meg.

Csoóri Sándor a magyar nemzet nagy költője volt kétségbevonhatatlanul, mert annak vallotta és hirdette magát, és annak vallották és hirdették őt az olvasói, tisztelői és hívei. Ám ezt a rangot nem lehet csupán ambícióval és akarással kiérdemelni, erre a költői kultúrposztra nem elég bejelentkezni. Ha ezt a szerepálmot nem hitelesíti végül az életmű maga, akkor mit sem érnek e mára csontig rágott, lejáratott szavak: nemzet és nagyság.

Csoóri Sándor esetében azonban hitele volt ennek a két szónak. Ízig-vérig a magyar föld termésének tartotta magát: a magyar parasztság fia volt, nem csak a vére, hanem a lelke szerint. Paraszti őseihez és szellemi eleihez való ragaszkodása, hűsége és hite a teljes életét végigkísérte. A faparázs a hóra kivilágít című versében írta e gyönyörűen zengő sorokat: És búg a kémény, a kazlak sziszegnek, / az istállóban ló nyerít föl nyersen, / ráspolyos hangja belétek hasít: / rátok szakad, hogy se újság, se isten / nem juthat át a havon tavaszig. // De én átjutok! Át, át az időn is! / A világoskék gerendák alatt / a csizmakapcagőzben ott leszek, / arany kukoricát és csöves szegénységet / morzsolgatok majd együtt veletek".

A Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) honlapján olvasható életrajza szerint Zámolyon született 1930. február 3-án földműves családban, 1942-ben – a népi írók által kezdeményezett Országos Falusi Tehetségkutató Intézet segítségével – Pápára került középiskolába. Itt érettségizett 1950-ben a Református Kollégiumban. 1950-ben munkatársa lett a Pápai Néplap című újságnak, majd a Veszprém megyei Népújságnak. 1951–52-ben Budapesten az Egyetemi Orosz Intézetben orosz–történelem–marxizmus és műfordítás szakon tanult. Tanulmányait háromnegyed év múlva betegsége miatt kellett félbehagynia, tüdőszanatóriumba került.

 

1953. augusztusában tizennégy verse jelent meg egyszerre, ekkor figyelt föl költészetére a kritika. 1953–54-ben az Irodalmi Újság, 1954-ben a Szabad Ifjúság munkatársa, 1955–56-ban az Új Hang versrovatának szerkesztője. 1958-tól szabadfoglalkozású író 1968-ig, majd 1988-ig a MAFILM dramaturgja.

Az 1980-as évektől a szellemi és politikai ellenzék egyik vezetője, az 1985-ös monori tanácskozás és az 1987-es lakitelki találkozó előkészítője. 1987-ben a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja, 1988–93 között elnökségi tag. 1988-tól 1992-ig a kéthetenként megjelenő Hitel című irodalmi és társadalmi folyóirat szerkesztő bizottságának elnöke.

A Költő nem esett áldozatul a pártcsatározásoknak
Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

1990-ben megkapta a Kossuth-díjat, amelyet korábban ellenzéki magatartása miatt tagadtak meg tőle. 1997-ben Sára Sándorral és Kósa Ferenccel Magyar Örökség Díjban részesült a Tízezer nap című filmért. 1991-től 2000-ig a Magyarok Világszövetségének elnöke, 1992-től a Hitel főszerkesztője volt.

Nem egy költőként tartjuk számon őt a sok közül, hanem egy kulturális, szellemi erőtér magjaként. A nemzetről vallott fölfogását alapvetően az erdélyi magyarság sorsával való, mély és katartikus azonosulása határozta meg. S attól a pillanattól fogva, amikor a kisebbségben élő magyarság életével szembesült, mintha az anyaországra is úgy tekintett volna, mint egy nagy, egységes, kulturálisan oszthatatlan Erdélyországra. Ha ezt nem értjük, tán Csoóri nemzetfölfogását sem tudjuk megérteni.

A rendszerváltás után Csoóri Sándor pártpolitikai szerepet vállalt, és ha valaki, hát ő nagyon jól tudta: az efféle pártos csatákat sebesülés nélkül túlélni nem lehet. Sok sebet kapott, és ő maga is sokat kiosztott – ám erről most, a gyász óráiban nem szabad többet szólni.

Azt azonban el kell mondani, hogy a Költő, aki vele és benne és általa megszületett, nem esett áldozatul a pártcsatározásoknak. A zümmögő mezők, jegenyefák, parázsló naplementék és dacos magyar hitek poétája mit sem veszített költői erejéből – igaz, a teremtő Isten munkáját diadalmasan zúgó harangjátékaiba egyre többször vegyültek mély, komor és keserű hangok. A Harangok zúgnak bennem című könyvében hogyan is írta a közelgő halálról? "Élek, könnyülök, lassan fény leszek, / boldog kertekre bízom rá magam: / babvirágra, mályvára, nefelejcsre, / ők tudják jobban, merre visz utam".

Isten nyugosztalja.

Kapcsolódó cikkek

Meghalt Csoóri Sándor

.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.