A DK is, az MSZP is a kvótanépszavazás bojkottjára biztat, de nem közösen, és az utóbbi „megfűszerezi” azt némi nemmel. Az Együtt, a Moma és a PM is a bojkottal ért egyet, de a nagyoktól külön kampányolnak. A liberálisok vezetője, Fodor Gábor a „vállaljuk bátran az igent” hirdeti, és vele ért egyet Horn Gábor, a Republikon Alapítvány elnöke, aki arra biztat: üzenjünk Orbánnak: Igen! Nemrég jelent meg a hálón a Helsinki Bizottság, majd a Magyar Kétfarkú Kutya Párt véleménye: adjunk le érvénytelen szavazatot. (Mellékesen, ezt a nézetet – valószínűleg elsőként – alig néhány nappal a Fidesz népszavazási kezdeményezését követően magam is kifejtettem a Hekkeljük meg című cikkemben [március 4.]) Most mégis a bojkottot támogatom, azzal a kiegészítéssel, hogy vidéken, ahol a hatalom szeme mindenkit lát, az „elmenni, de érvényteleníteni” a támogatandó alternatíva. Nem értelmes tovább növelni az amúgy is szinte fokozhatatlan zűrzavart az ellenzéki oldalon.
A helyzet tisztázását a további viták nem segítik. Ha a „menjünk el, és szavazzunk igennel” véleményt hangoztatókat megkérdeznénk, vajon van-e némi igazság az ezt elutasítók véleményében, valószínűleg így válaszolnának: van igazság a bojkottban, de több érvet látok az igen mellett. S ha ugyanerről kérdeznénk a bojkott vagy az „érvénytelenítés” mellett kampányolókat, ők is azt mondanák: az igen szavazat mellett is szólnak érvek, de a saját mellett több érv hozható fel. Vagyis – mint a legtöbb kérdésben – egyaránt lehet érvelni a támogató és az ellenző vélemények mellett, miközben még az egy oldalon állók között is vannak különbségek. De akkor mi lett volna a megoldás?
A népszavazási kezdeményezést Orbán Viktor február 24-én jelentette be, a Nemzeti Választási Bizottság február végén hagyta jóvá, az országgyűlés május 10-én adott neki szabad utat, Áder János pedig július 5-én írta ki. Legkésőbb az Országgyűlési határozatot követő egy héten belül az ellenzéki pártoknak és mozgalmaknak közös megoldás elfogadásával kellett volna a polgárok elé állni. Minthogy bármelyik megoldás mellett szólnak érvek, bármelyik elfogadható lett volna – akár pénzfeldobással is –, és már hónapok óta folyhatna a közös kampány. Már hónapok óta mindenki egy kottából énekelhetne. (S ha a választott megoldás a végén kudarcot eredményez: akkor összeülnek a résztvevők, megbeszélik a történteket és levonják a tanulságokat. De nem vádolják egymást nyilvánosan, és az őket támogató szakértők sem hülyézik le egymást nyilvánosan.)
