Mintha mi sem történt volna 1982 novembere óta. Akkor, amikor meghalt a Szovjetunió első embere, Leonyid Brezsnyev, Moszkvában egy ideig csak a rádió és a tévé műsorváltozásából lehetett sejteni, hogy történt valami.
A hírt egynapos késéssel tették közzé, addig elrendezték az utódlást: Jurij Andropov került a kommunista párt élére, ő lett a Brezsnyev-temetést előkészítő bizottság vezetője is. Ugyanígy váltotta a mindössze valamivel több mint egy év után elhunyt Andropovot Konsztantyin Csernyenko, őt pedig Mihail Gorbacsov. Aztán megszűnt a Szovjetunió.
Vagy lehet, hogy mégsem egészen... Legalábbis ilyen érzése támadt az embernek az elmúlt napok üzbegisztáni hírei kapcsán. Jó ideje számos jel arra utalt, hogy a több mint negyedszázada országló elnök, Iszlam Karimov agyvérzése végzetes, aztán mire – csaknem egy hét elteltével – közzétették a hivatalos bejelentést, már lejátszották a hatalmi játszmákat. Olyannyira, hogy néhány nappal később az utódnak kijelölt miniszterelnök, Savkat Mirzijojev, aki a temetési bizottságot is vezette, az alkotmányon átlépve az ügyvivő államfői székbe ült, hogy a decemberre kiírt elnökválasztáson szinte biztos győzelmet arasson majd.
