Gelléri Andor Endre lappangó írásai jelennek meg
Az Argumentum Kiadó ma mutatja be az Országos Széchényi Könyvtárban az új Gelléri-kötetet (Femicska csókjai), amelyben eddig könyvben meg nem jelent írásait és jelentős pályatársak róla írt laudációit gyűjtötték össze.
„Ismeretlen” szövegeket csak a legnagyobbaktól szokás közreadni. Gelléri Andor Endre nyilván a legnagyobbak közül való, mégsem hiszem, hogy még a legjobb középiskolákban is jelentőségéhez méltón foglalkoznak vele. Mostanában leginkább csak azért esett szó róla, mert a XVI. kerületben átnevezték az utcáját, aztán meg az óbudai önkormányzat közterületet adott neki nem messze a Tímár utcától, ahol leélte életét, és közel a kiscelli dombokhoz, legszebb szerelmi jelenetei színhelyéhez.
|
Diszkoszvető filosz
Wikipedia |
De sokkal fontosabb volna, hogy e nagy író művei újra a köztudatba kerüljenek. Gelléri Mauthausenben halt meg éppen 70 éve (a tábort túlélte, de néhány nappal később elvitte a tífusz), életében csak a 24 évesen írt kisregény, A nagymosoda jelent meg, ezért elsősorban novellistaként tartják számon mint a Nyugat második nemzedékének tagját. Ő maga írja le 1957-ben posztumusz megjelent könyvében (Egy önérzet története), hogyan fogadta be őt az irodalmi kánonba Móricz Zsigmond. Ebben van az a híres jelenet is, amelyben unja a látogatóba érkező József Attila száraz politikai és gazdasági fejtegetését, inkább foglalkoztatják saját lírai látomásai: „Már láttam bizonyos részeg legényeket, akik csillagoknak képzelik magukat meg éjszakának és nappaloknak, és már indulnak agyonverni egy leányt a húsvéti kútnál.”
Az Egy önérzet története a másik modern regény a magyar irodalomban Szentkuthy Mikós Prae-je mellett, csak sokkal olvasmányosabb. Kevesebb történik benne, mint Szerb Antalnál az Utas és holdvilágban, mégis letehetetlenül izgalmas és magával ragadó. És ami ma talán a legfontosabb: csodálatosan ábrázolja a nőket. Aki ránéz a félénk, szemüveges filosz fotójára, nem sejtheti, hogy atlétatermetű diszkoszvetőbajnok volt, lobogó képzeletéhez illeszkedő stílussal. Vonzotta a lányokat és asszonyokat, és ha olvasnák, ma is vonzaná őket. Tudnák a regényéből, mi az, társnak lenni, mit jelent a közös művészeti élmény, milyen a legsötétebb világban is örömre, boldogságra, gyönyörre vágyni, és beteljesíteni. Úgy képzelem, ha bármely férfi kicsit is empátiával olvasná, megértené, mi az igazi szerelmi kölcsönösség, az erős kötődés, amelyben, ahogy a testi egyesülésben, nem számít, hogy éppen ki kerül fölülre vagy alulra.
|
Gelléri Andor Endre lányával, Ágnessel
Petőfi Irodalmi Múzeum |
Legutoljára a Millenniumi Könyvtár-sorozatban 2000-ben jelent meg a regény, de szinte észrevétlen maradt, pedig ebbe már visszakerült az a háromoldalnyi kihagyott szöveg is, amelyet túlságosan erotikusnak talált az első kiadást sajtó alá rendező feleség, Gelléri Judit.
A nagymosoda német sikere
Nemrégiben adták ki A nagymosodát Németországban, és több méltató kritika jelent meg róla. A berlini Der Tagesspiel hosszú cikkében Sabrina Wagner Kosztolányit, Radnótit és Szerb Antalt említi mint Gelléri szellemi társait, és kiemeli, milyen jó Tankó Tímea új fordítása (az NDK-ban 1962-ben már egyszer megjelent a regény). A Spiegelben Benjamin Maack – a hírhedt, auschwitzi „A munka szabaddá tesz” feliratra utaló – A munka tesz tönkre című cikkében az év egyik legjobb könyvének nevezi a Gelléri kisregényt, amelynek „témája aktuális, nyelvi ereje mit sem vesztett a megírása óta eltelt idő alatt”.
