Az 1921-ben született Biszku az 1950-es évektől az állampárt vezetőségéhez tartozott, 1956 után belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes volt. Az ügyészség a rendszerváltás után 23 évvel, 2013 októberében emelt vádat amiatt, hogy Biszku Béla a forradalom leverése után részt vett a karhatalom megszervezésében és irányításában. A karhatalom a forradalmat követően Kádár János kormányának védelmében halálos áldozatokat követelő sortüzeket adott le fegyvertelenül demonstráló polgárokra. Ezek közül a vádirat tartalmazza az 1956. december 6-án Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál történt, 3 áldozatot követelő sortüzet és a két nappal később, Salgótarjánban lezajlott eseményeket, ahol karhatalmisták és szovjet katonák 46 embert - köztük nőket és gyerekeket - öltek meg.
Az ügyészség Biszku Béla terhére rója azt is, hogy karhatalmisták 1957 márciusában 3 akadémiai kutatót súlyosan bántalmaztak Martonvásáron, ám a felelősségre vonás elmaradt. Az ügyészség szerint Biszku elkövette a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadását is azzal, hogy 2010-ben egy televíziós nyilatkozatában arról beszélt:
1956-ot ellenforradalomnak tartja, és szerinte akkoriban nem koncepciós perek folytak.
Továbbá megállapítható a lőszerrel visszaélés, ugyanis a nyomozás során az egykori kommunista pártvezető lakásán 11 töltényt találtak.
Biszku a büntetőperben részletes vallomást nem tett, de bűnösségét mindvégig tagadta. A tárgyalásokra tolószékben érkezett, rokonai támogatták, nagyothalló készüléken kísérte figyelemmel az ellene folyó eljárást.
|
| Fotó: Szabó Miklós / Népszabadság |
A 2014 márciusában elkezdődött elsőfokú büntetőperben 2 hónappal később, májusban hirdetett ítéletet a törvényszék: Biszku öt és fél év szabadságvesztést kapott
felbujtóként, több emberen elkövetett emberöléssel és bűnpártolással megvalósított háborús bűntett, a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása és lőszerrel visszaélés
miatt. Az elsőfokú döntés nem emelkedett jogerőre, mert a vád életfogytiglan kiszabásáért, a védelem viszont az eljárás megismétlése érdekében fellebbezett.
Idén júniusban a másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla, részben a védői érveléssel összhangban, kimondta: az elsőfokú döntés annyira megalapozatlan, hogy arra érdemi másodfokú határozatot nem lehet építeni. A törvényszék nem tett eleget ügyfelderítési, indoklási kötelezettségének és súlyos bizonyítás hibákat vétett.
Rúzsás Róbert, a tábla tanácselnöke akkor, szóbeli indoklásában megjegyezte: nem kizárt, hogy a további bizonyítás eredményre vezethet. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a történelmi felelősség és a büntetőjogi felelősség megállapítása között lényegi különbség van, az egyikre a történelemtudomány, a másikra a büntetőjog szabályai vonatkoznak.
A határozathirdetés után Biszku Béla védője újságíróknak azt mondta: megnyugtató, hogy a magyar igazságszolgáltatás képes korrigálni egy ilyen politikailag motivált ügy hibáit.
Magyar Gábor azt hangsúlyozta: ügyfele és az egész társadalom számára egyaránt az a legfontosabb, hogy kiderüljön az igazság. Ezt azonban nem segíti, ha a hatóságok nyomás alá kerülnek és előre gyártott koncepciók alapján közelítenek egyes ügyekhez.
A másodfokú, hatályon kívül helyező döntés után a kormánypártok mielőbbi érdemi döntést sürgettek. Gulyás Gergely fideszes képviselő szerint a tábla határozata azt mutatja, hogy az igazságszolgáltatás még a legnyilvánvalóbb bűnösökkel szemben sem képes a megfelelő eljárás lefolytatására.
Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter pedig úgy fogalmazott:
"én azok közé tartozom, akiket az ítélet indoklása kifejezetten felháborít".
Ibolya Tibor fővárosi főügyész néhány héttel később a sajtóban "arcpirítónak" titulálta a másodfokú határozatot, szerinte a védelem "csörgősipkás bohócot" csinált a táblából, amely nem mert eleget tenni kötelességének és inkább mondvacsinált indokokkal visszaküldte az ügyet első fokra.
A Fővárosi Törvényszék soronkívüliséget rendelt el a megismételt eljárásban, a tárgyalás októberben kezdődött, a Jobbik demonstrált is az első tárgyaláson. Decemberben a perbeszédek során az ügyész életfogytiglani szabadságvesztést kért, a védelem pedig részben az eljárás megszüntetését elévülés miatt, részben pedig felmentést.
|
Biszku Béla mindvégig tagadott
M. Schmidt János / Népszabadság |
Az ügyész perbeszédében a karhatalmat mint illegális félkatonai szervezetet a náci Németországban létrehozott SS-szel állította párhuzamba és bűnszervezetnek minősítette. Hangsúlyozta:
bár közvetlen tűzparancsot nem adott ki Biszku Béla, ennek nincs jelentősége,
mivel a karhatalmat kifejezetten ezzel a céllal hozták létre, így a vádlott büntetőjogi felelőssége megállapítható. Az ügyész kiemelte azt is, hogy
Biszku Béla soha nem bánta meg tetteit, máig büszke rájuk.
A védő ugyanakkor vitatta, hogy a karhatalmisták tetteivel összefüggő vádbeli cselekmények a nemzetközi jog szerinti el nem évülő háborús bűntettnek minősülnének, így pedig az eljárás megszüntetésének van helye. Továbbá a védő rámutatott arra is:
nem bizonyítható, hogy a vádbeli sortüzek a vádlott akaratából történtek.
Az ügyvéd perbeszédében rámutatott: hiába üldözi az állam Biszku Bélát, az ő személyén keresztül nem tud erkölcsi ítéletet mondani az önkényuralmi rendszer felett, csupán revansot tudnak venni annak módszereit alkalmazva.
A rendszerváltás óta eltelt negyedszázad során magyar pártállami vezetőt még nem vontak felelősségre, ez az első per, ahol erre egyáltalán kísérletet tesznek a hatóságok. Az 1956-os salgótarjáni sortűz miatt megvádolt karhatalmisták 1990-es években lezajlott perében Biszku Béla tanú volt.
