|
Illusztráció Both Gabi Kakaókatona és Tejhercegnő című könyvéhez
rajz: Rippl Renáta |
Nyolcvanöt szereplőnek adja a hangját a filmesített Bogyó és Babócában Pogány Judit. A színésznő irodalmilag nem tartja értékes műnek, de szerinte megnyugtatja a kisgyerekeket a történet, a bájos rajzok. Bizonyítékként elmeséli: Polgár Csaba kollégájának a lánya kétévesen úgy megbetegedett, hogy nem lehetett lenyomni a lázát. Adott neki egy Bogyó és Babóca DVD-t, a gyerek eltátotta a száját, nézte a meséket, órákig pihent, közben bevette az orvosságot, a lázcsillapító kúpot is be tudták adni neki, és abbamaradt a sírás. Az effajta meséket – és ideveszi a szintén maga szinkronizálta Kacsameséket – csak a legkisebbeknek ajánlja.
Hisz a mese gyógyító erejében Both Gabi is. Ismer olyan kisfiút, aki kiszáradásveszély miatt került kórházba, és egész nap a Só című népmesét akarta hallgatni. Azt is hozzáteszi: ha a gyerek sokszor újra és újra visszaköveteli ugyanazt a sztorit, arra utal, hogy valamit nem tud feldolgozni. Ilyenkor érdemes a történet szimbolikáját keresni, hogy feltáruljon a gyerek problémája.
A saját gyerekkorában hallott meséket is olvassa kislányának Veiszer Alinda: Bálint Ágnestől, Lázár Ervintől, Csukás Istvántól, Marék Veronikától, de ugyanolyan fontosnak tartja a kortárs irodalmat. Imádja a holland és a skandináv könyveket, de a hazai mezőnyből is rendszeresen vásárol. Megvette például az Egy kupac kuflit Dániel Andrástól, Szegedi Katalin Lenkáját, és olvasnak verses meséket Varró Danitól, Lackfi Jánostól, Szabó T. Annától is. A hároméves Leila kívülről fújja Szabó T. Fogmosás-versét: „Mofom a fogam, / habof a fám. / Jó alapofan! / Fól asz afám..."
Both Gabinak gyerekkorában nem meséltek a szülei. Az olvasástól tiltották: „Fiam, az olvasásból nem élünk meg", mondták, és erre rácáfolt az élet, most épp ebből él meg. Szerinte a nap bármelyik szakában mondható mese akár fejből, akár könyvből. Akkor könnyű elkezdeni a mesét, ha abból indulunk ki, ami épp történik, és mindent mesévé lehet alakítani, azt is, ha kiborult a kakaó.
A minap megjelent Kakaókatona és Tejhercegnő című mesekönyvét hétköznapi helyzetekre ajánlja: ha vásárlásnál kitör a hiszti vagy eltűnik a kedvenc baba. Problémának azt tartja, hogy akadnak remek mesék, amelyek nem ismertek széles körben, pedig megérdemelnék. Ilyen például Jeney Zoltán Rév Fülöp-sorozata. Nem azért ajánlja, mert ő szerkesztette, hanem mert lebilincselő lovagmeséket írt az irodalomtudós, még ha túl kifinomult is. Mosonyi Aliz különlegesen erős világa is rejtve maradt, talán azért, mert a kiadói nem találták meg az eladható formát.
Úgy gondolja, újra kéne szerkeszteni a gyerekkorunkban imádott Pom Pomot. Ma bármennyire jók a rajzfilmen a csodás történetek, mégis elmesélhetetlenek a könyvből, mert a helyzeteket túlbeszélik a figurák. Hasonlóval szembesült, mikor a kislánykorában alapműnek számító Mary Poppinst próbálta megkedveltetni gyerekeivel – sikertelenül.
Both Gabi szerint az elmúlt tíz évben írt legjobb magyar mese: A Sötétben Látó Tündér, amely színpadra készült, Pogány Judit figurájára írva, és kötetben is megjelent. – Ez a történet úgy készült tíz éve, hogy egy szponzortól kimondottan gyerekelőadásra kapott pénzt az Örkény Színház – meséli a színésznő. Bagossy László rendező nem talált az elképzeléseinek megfelelő klasszikus mesét, ezért megírta. Az olvasópróbára nyolc sorral érkezett, két hétig írta és nyomtatta a szöveget Pogány Juditnak, aki nemcsak ötleteivel vett részt az írásban, hanem mindennap felolvasta az újabb anyagot. Így egyből látta a rendező, működik-e az új szövegrész, tetszik-e Pogány szájából a mese.
A színésznő rengeteg mesefilmet szinkronizált, és több mint egy tucat hangoskönyvet készített, az idén Lackfi Jánostól a Domboninneni meséket. A hangoskönyveket az unokái már karcosra hallgatták, amikor sokat játszott a színházban a nagymama. Rengeteget mesél fejből és könyvből is nekik, így nem megalapozatlan az az állításuk, amit a nagypapának, Koltai Róbertnek is mondtak: nagymama a világon legjobb fejből mesélő.
