galéria megtekintése

Elment Németország révkalauza

3 komment


Dési András

Századik születésnapját nem akarta megélni, már a világban eddig eltöltött 96 évét is súlyos tehernek találta. Második életet sem kívánt magának, „ha egyszer vége, mindörökre vége" – mondta pár hónappal ezelőtt egyik utolsó tévéinterjújában Helmut Schmidt, aki súlyos betegsége következtében kedden hunyt el hamburgi otthonában.

Németország és Európa a XX. század második felének egyik legnagyobb formátumú politikusát vesztette el. Egy olyan szociáldemokratát, egy olyan igazi államférfit, akit a szövetségi köztársaságban a „haza bölcsének" tekintettek. – Az évszázad révkalauza volt. Hatalmi ösztönnel és hatalmi akarattal rendelkező személy, aki szeretett és tudott dönteni – írta róla nekrológjában a Spiegel Online.

Szavainak, megnyilvánulásainak súlya volt. Ahogy magát sem kímélte – láncdohányosként ő volt az egyetlen közszereplő, akinek megengedték, hogy tévéfellépésein is rágyújtson – politikus utódaival sem bánt kesztyűs kézzel. – Nem akartok tovább látni a választási periódusokon, csak négy évben gondolkodtok – fakadt ki legutóbbi, az év elején megjelent könyvében.

Schmidt 1974 és 1982 között volt az NSZK kancellárja. Válságból bőven kijutott neki, ekkor szembesült a (nyugati) világ azzal, hogy mit jelent a kőolajkrízis, a fekete arany árának drasztikus emelkedése. A nevéhez fűződik a vezető gazdasági hatalmak állam és kormányfőinek rendszeres csúcstalálkozóinak elindítása.

 
Pool / Reuters

S a szövetségi köztársaságnak Schmidt kormányzása alatt kellett megbirkóznia a legsúlyosabb belbiztonsági válságával, a gyilkos terrormerényletek sorozatát elkövető szélsőbalos Vörös Hadsereg Frakcióval (Rote Armee Fraktion, RAF). Élete legnehezebb döntése talán az volt, amikor utasítást adott a GSG-9 kommandónak a Mogadishuba eltérített Lufthansa gép megrohamozására. Sok ártatlan civil életet mentette meg, de a terroristák végeztek túszukkal, a Munkaadók Szövetségének elrabolt elnökével. Hanns Martin Schleyerrel.

Az 1918 decemberében Hamburgban született Schmidt országos ismertségre 1962-ben tett szert, a Hanza-város belügyi szenátoraként ő irányította a sok halálos áldozatot követelő áradás elleni küzdelmet. Tizenkét évvel később, 1974-ben párttársát, Willy Brandtot váltotta a kancellári székben.

A posztot nyolc és fél év után Helmut Kohlnak kellett átadnia, miután a kereszténydemokratákat (CDU) irányító politikus a Bundestagban sikerrel keresztülvitte a Schmidt elleni bizalmatlansági indítványt és maga mellé állította az addig az SPD-vel koalícióban kormányzó szabaddemokratákat (FDP).

Bukása után Schmidt viszonya saját pártjával megromlott, az SPD-ben – amelynek 1946 óta volt tagja – sokan úgymond nehezteltek rá, mert támogatta a NATO döntését, miszerint a szovjet SS-20-as rakéták kelet-európai telepítésére válaszul amerikai Pershing-rakétákkal erősítsék meg Nyugat-Európa védelmét. Az Ostpolitikban vagyis a kelet-európai kommunista országok iránti politikájában vitte tovább a Brandt-vonalat, járt többször Budapesten is. A Kádári Magyarország és az NSZK viszonyában az ő idejében indult meg a nyitás.

A neves hamburgi közéleti-kulturális hetilap, a Die Zeit kiadóját legendás kapcsolat fűzte 2010-ben elhunyt felségéhez, Lokihoz, akivel 68 éven át éltek együtt. A hivatalos útjain is szívesen fotózó Schmidt igazából népszerű már jóval kancellársága után lett, sokan az NSZK legfontosabb, még Konrad Adenauernál is jelentősebb, meghatározóbb személyiségnek tartják. Egyik gyakran idézett könyvének azt a címet adta, hogy Ausser Dienst. Nyugállományban, szolgálaton kívül. Jól hangzik, csak éppen nem egészen igaz. Schmidt sosem volt nyugalmazott.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.