Az igazság az, hogy ha az ember megnyer egy fontos versenyt, amilyen Genf is volt, nem szokott újra kockáztatni. Amikor volt bécsi professzorom, Reinhard Latzko meghallotta, hogy indulni akarok az ARD-n, azt mondta: „Megőrültél, minek mész erre? Ha unatkozol, inkább házasodj meg!” Azt éreztem, ez a verseny még bennem van. Németországban élek, ez ott a legismertebb megmérettetés. Most minden nagyszerűen működik, rengeteget játszhatom. Jövőre már oda kell figyelni, hogy az idei 85-nél kevesebb koncertem legyen. Általában minden harmadik hangversenyen más a műsor, ez kicsit sok így.
Ez azt jelenti, megengedheti magának, hogy kevesebb koncerttel is ott legyen az élbolyban. A londoni Bachtrack komolyzenei internetes portál szerint az amerikai Alisa Weilerstein után tavaly a világ második legkeresettebb csellistája volt.
Meglepődtem a listán, de örültem. Amúgy felesleges bármit a számokhoz kötni. Például Steven Isserlis hetedik ezen a listán, de fontosabb lenne azt mérni, hogy ő ötven koncerten mennyi energiát szabadított fel, mennyi szépséget adott, mennyi tudást vitt bele az univerzumba.
|
A fehér tokban az 1720-as Montagnana cselló
Veres Viktor / Népszabadság |
Tengernyi koncertje mellé miért vállalta el Baráti Kristóffal – aki ezen a listán a legkeresettebb hegedűművész volt – a Kaposfest kamarazenei fesztivál művészeti vezetését?
Kiváló, jól működő fesztiválról van szó, amit őrültség lenne veszni hagyni. Másrészt Kaposvárhoz személyes szál köt: ott született édesapám, én pedig 11-12 éves koromban ott játszottam első szonátaestemet. A nehézség annyi, hogy március végén kértek fel minket, augusztusra már szinte lehetetlen a legnagyobb sztárokat leszerződtetni, legalább egy évre előre tele a naptáruk. Szerencsére Kristóf is, én is sok olyan nagyszerű muzsikussal állunk kapcsolatban, akik ismertségben talán még nem versenyezhetnek a sztárokkal, de kimagasló művészi színvonalat képviselnek, és a fesztivál idejére szabaddá tudták magukat tenni. Először úgy volt, hogy pont én nem leszek ott egy korábban elvállalt drezdai fesztivál miatt. De lemondtam, és ezt az ottani művészeti vezető is megértette. Belelógott a Kaposfest hetébe egy Kodály-CD felvétele is a pécsi Kodály Központban Würtz Klára zongoraművésszel. Ezt is megoldottuk: a felvételt egy nappal előrébb hoztuk, és Klára is eljön a fesztiválra.
Baráti Kristóffal évek óta zenél együtt. A Kossuth-díjas hegedűművész után ez évtől ön lett a pécsi Kodály Központ rezidens művésze. Miért fontos ez?
Érzelmileg erősen kötődöm a Kodály Központhoz. Pécsi gyerekként rengetegszer szerepeltem rossz akusztikájú termekben. Mikor végre megépült ez a hangversenyterem, elhatároztam, ha itt bármilyen lehetőséget kapok, amiből ki tudok hozni valami jót, elvállalom. Remek a ház akusztikája, koncertekre és hangfelvételekre egyaránt ideális.
A tavaszi fesztiválon Julien Quentinnel a Bálnában játszik. Van különbség egy hagyományos és a fesztiválkoncert között?
Lényegében nem sok. A programba az ARD-verseny első és a második fordulójának anyagából válogattuk Poulenc-, Brahms-, Dutilleux-, Schumann-műveket. A műsor összeállításánál főleg a darabok „kémiáját” szoktam nézni. Milyen érzelmi utat jár be a koncert első és második fele, hogyan erősítik egymást a műsorra tűzött darabok. Fontosnak tartom, hogy szolgáljuk, és ne kiszolgáljuk a zenét és a zenén keresztül a közönséget.
A koncerteken, fesztiválszervezésen kívül – gondolom – másra nem sok ideje jut.
Muszáj, hogy jusson. Most pár hónapot itthon leszünk, mert a feleségemmel május közepére várjuk az első babánkat. Május–júniusra majdnem teljesen szabaddá tettem magam. Ennek az az ára, hogy áprilisban három műszakban dolgozom. Az idén vagyok harmincéves, és új fejezetet nyitok az életemben.
Névjegy
VÁRDAI ISTVÁN Az éppen 30 éves csellista 1997-ben nyert felvételt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem kivételes tehetségek osztályába, diplomahangversenyén zsúfolásig megtelt a Zeneakadémia nagyterme. Harmadik díjas volt a moszkvai, első a genfi és a müncheni nagy nemzetközi zenei versenyen. A Kaposfest zenei fesztivál társigazgatója.
