Számos elemző azt mondja: a mű ugyan logikailag nem áll össze, de imádták nézni.
Mások azzal jöttek, hogy le akarom leplezni a nyugati világ felső középosztály kiüresedett és értékválsággal teli életét. Csakhogy én filmet csinálok, nem ideológiát.
És mit szól ahhoz, hogy egyesek szerint a Borgman a „gonosz” manifesztációja?
Lelkük rajta. A kiindulópont De Sade márki életműve volt. A munkamódszerem meg unortodox: nem írok klasszikus treatmentet, nem aggatom tele a szobámat mindenféle feljegyzéssel a karakterekről. Mindig az első jelenettel kezdem, majd írás közben jön meg az ihlet, az ötletek egymásból következnek. Borgmannak egyértelműek a céljai: gyilkos, a gyilkolás művésze.
Korábbi filmjeiben nagyobb szerepet is vállalt, a Borgmanban visszalépett egy kisebb mellékszereplőnek, igaz, itt a legnagyobb pofonokat osztja ki.
Egyre kevésbé érzek késztetést a színészet iránt. A következő rendezésemben már nem is játszom majd. Nagyon behatárolt az, amit én el tudok játszani. Ahogy egyre többet rendeztem másokat, rá kellett jönnöm, sokkal jobbak vannak nálam, saját lehetőségeimet korlátozom, ha nem a legjobb színészre bízom a főbb szerepeket.
Pályafutását színházban kezdte, de mintha ott is egyre inkább vissza fogná magát.
Elmúltam hatvan, és egy színházi produkció létrehozása, repertoáron tartása több évig is eltarthat. Rengeteg ötletem van még, így nem szeretném az időt pocsékolni: egy filmmel sokkal többet lehet hozzáadni a világhoz. Életem hátralévő részében erre fogok koncentrálni.
A Borgman tavaly versenyben volt Cannes-ban: 38 év után az első holland film, amit beválogattak. Gondolom, nemzeti hősnek számít akkor most otthon.
Tavaly igen, volt némi visszhangja Hollandiában, de nem sokat éreztem belőle, mert Spanyolországban dolgoztam az új forgatókönyvemen. Onnan utaztam Cannes-ba, és oda is mentem vissza. Amikor hónapokkal később hazatértem Hollandiába, már nyoma sem volt a dicsőségnek: ezt tehát sikerült elkerülnöm.
Mit szól ahhoz, hogy Magyarországon a Borgman nem kapott művészfilm besorolást a Filmszakmai Bizottság döntése alapján?
Magyarországon van egy bizottság, amely eldönti, hogy mi a művészet?! Ez több szempontból is nevetségesnek hangzik. Szerintem nincs nehezebb dolog a világon, mint eldönteni egy alkotásról, hogy művészet vagy sem. Elképesztően szubjektív döntés. Különben is, mondja meg: ez dicsőség egyáltalán? Nem volnék a helyében azoknak, akik erre vállalkoztak. Világszerte a forgalmazók az úgynevezett művészmozikban terjesztik a Borgmant, igaz, multiplexekben is fut. Szakmai nyelven ezt állítólag cross overnek nevezik: az is meg tudja nézni, aki a kommerszhez szokott, de az is, aki többet vár egy filmalkotástól a puszta szórakoztatásnál.
Nemzeti Filmiroda: ez nem művészet
Noha tavaly Cannes-ban a művészfilmek versenyébe hívták, Magyarországon a Nemzeti Filmiroda értékelése szerint nem minősül art-, azaz művészfilmnek a Borgman. A szervezet a keretében felállított filmszakmai bizottság javaslata alapján tagadta meg a mű besorolását, így a forgalmazó nem pályázhat a Nemzeti Erőforrás Minisztériumhoz állami támogatásért a mű magyarországi terjesztése kapcsán. A bizottság indoklása: az érezhető rendezői és művészi ambíciói ellenére a Borgman története nem áll össze értelmezhető egésszé, és talán a nézők számára is nehezen érthető a film társadalmi kritikája, illetve tartalmilag nem hordoz olyan üzenetet, amely alapján „művészi értékével hozzájárul a magyar, az európai, illetve az egyetemes audiovizuális kultúra fejlődéséhez”. Nem értékelték tehát „oktatási vagy kulturális szempontból jelentősnek és magas színvonalúnak”. A bizottság tagjai: Czirják Pál filmtörténész, Fodor Gergely producer Gőzsy Katalin újságíró, Ozsda Erika kulturális menedzser és Szilágyi Andor forgatókönyvíró-rendező.
