A női főszereplőt Carla Bruni-Sarkozy volt francia first lady nővére, azaz az előző köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy sógornője, az olasz-francia Valeria Bruni Tedeschi alakítja. Telefoninterjúnkat Servillo olasz nyelven kérte a biztonság kedvéért, de mint mondja, ő is megbirkózott a feladattal: a forgatáson a francia nem okozott neki nehézséget. Az pedig, hogy egy ikerpár két tagját is alakíthatta, számos vicces helyzetet idézett elő. – Dehogy is bolond! Értelmiségi! – mondja a politikus Oliveri kifordított változatáról, a filmbéli riporterek hadát is rendre meghökkentő bölcsességekkel, szellemességekkel meglepő, kissé különc módon viselkedő Ernaniról szólva.
Servillo Paolo Sorrentino rendezővel együtt vehette át a legjobb idegen nyelvű filmért, A nagy szépségért járó Oscar-díjat március elején a Los Angeles-i gálán. Klasszikus vígjátéki szituációra, szerepcserére épül az Éljen a szabadság!, s a kora újkori Itáliával ellentétben itt ruhát sem kell váltani, hiszen mindenki egyenöltönyben, ha mégoly elegánsban jár is manapság. Legfeljebb a szemüveg mutat kicsit jobban vagy rosszabbul ezen vagy azon a szereplőn... Az egészségesnek hitt fél valójában beteg (gyógyszert szed), és legvégül hasonul a betegnek gondolt egészségeshez.
Előzőleg Servillo kipróbálhatta a színpadon is, hogyan működik az egymásra a megszólalásig (de annál nem tovább!) hasonlító testvérek közötti összhang. – Cinkosság és affinitás –mondja erről az összjátékról az 55 éves Servillo, aki öccsével, Peppe Servillo énekes-színésszel egy színpadon szerepelt a nápolyinak nevezett színház keretében színre vitt Belső hangokban, Eduardo De Filippo kortárs darabjában. Majd azzal folytatta, hogy az ikrek megformálásában a fő nehézséget azon apró finomságok, nüanszok jelentették, amelyekkel érzékeltetni lehetett a testvérpár tagjai közötti különbséget, illetve a hasonlóságot.
– Soha nem akartam politikus lenni. Színész, rendező vagyok, egyszerűen másként alakult az életem – böki ki arra a felvetésre, hogy tényleg szenvedélyévé vált-e a politika. Hiszen az olasz Wikipedia szócikkében Giorgio Napolitano államfővel látható együtt egy 2007-ben készült felvételen. A filmiparban pedig az hozta meg számára a nagy áttörést, amikor Sorrentino 2008-as alkotásában, a magyar mozihálózatban is az olasz címmel bemutatott Il Divóban alakíthatta a címszereplőt, Giulio Andreotti többszörös miniszterelnököt, aki 94 éves korában, tavaly májusban halt meg.
– Két alapvetően különböző filmről van szó – magyarázza az Éljen a szabadság!-hoz mérve az Il Divót Servillo. Szerinte a szabadság elsősorban ezt jelenti az itáliaiak számára: „Hogy szabadon kifejezhessük magunkat.” Mint mondja, Andreotti megformálásában a fő nehézséget az okozta, hogy egy létező személy viselkedéséhez, testi adottságaihoz kellett igazodnia. Ennek megfelelően teljes átalakuláson kellett átmennie.
Hangsúlyából ítélve Servillo mintha kissé méltatlankodna a kérdés kapcsán, amúgy szűkszavúan azt mondja az interjúban: egyáltalán nem kíséri figyelemmel a komédiásból lett olasz parlamenti politikus, Beppe Grillo szereplését. „Tudom persze, hogy létezik, tevékenykedik, de nem érdeklődöm e személy iránt” – állítja lakonikusan, rövidre fogva a választ. Az olasz délről, a Nápoly környéki Afragolából származó színész úgy véli, a 2013-as Éljen a szabadság! nem véletlenül lett Itália-szerte siker, hiszen nem országa régióira jellemző sajátosságokat, hanem általános jellemzőket mutat be. Valójában annyira általánosakat, hogy a magyar választási véghajrában bele sem mertünk gondolni ezek mindegyikébe...
