Magyarország, avagy bevezetés a pokol országába

A Tar Sándor műveiből létrejövő előadás készítése során a mindenkori vesztesek,  a történelem számkivetettjeinek, „a térkép szélén” tengődők kiszolgáltatottsága volt a legerősebb vezérfonál: azok sorsa, akiknek soha, semmilyen rendszerben nem osztanak lapot.

Keresztury Tibor Forrás: Forte Társulat

Keresztury az est kapcsán érdeklődésünkre azt monda: a színdarab döntően a Vízipók, a Csóka, A te országod és a Lassú teher című novellákra támaszkodik, de bőven merít más Tar-elbeszélésekből, és a saját, Tar világához több szállal kötődő tárcanovelláiból is, ilyen A játékgép kishúga, A karácsonyfás ember, A kiszolgálás szünetel, Ebédszünet, totállájf és a Szakmai konzultáció.

Az általa felhasznált Tar-novellákból elmondása szerint „a cinikus hatalom által manipulált kisember szempontjából tökéletesen kibontakozik az úgynevezett rendszerváltás története, de amikről mély empátiával és rengeteg humorral beszél, azok az emberi létezés ma is mélyen aktuá­lis, örök érvényű kérdései”.

A bemutatót megelőző, Bevezetés a pokolba című előadásában a szerző Tar Sándor életének és életművének néhány olyan aspektusát próbálja megvilágítani, amelyek fontosak lehetnek a darab befogadása, értelmezése szempontjából. Ebből következően az előadás – amit inkább beszélgetésnek képzel – egyszerre lesz bevezetés Tar írói világába, élettörténetébe, és magába a színdarabba, ami a Trafóban régi gyakorlat premierek előtt. Keresztury egyébként színházi szerzőként most debütál, így hát – mint mondta – „izgul is rendesen”.

A darabja Horváth Csaba, a Forte Társulat rendezőjének felkérésére született, és a munka „igazi nagy kihívás és megtiszteltetés volt” Keresztury számára, hiszen ezt a társulatot régóta a legprogresszívebb színházi műhelyek egyikének tartja. Szerinte Tar sötét kontúrú realizmusának és a rendező radikális színházi nyelvének, kreatív, hasonlíthatatlan színpadi eszköztárának kereszteződése fölöttébb izgalmas kalandnak ígérkezik.

Horváth Csaba Fotó: Dusa Gábor

Arra a kérdésünkre, hogy számára a Tar-előadás csak egy munka-e a sok közül, vagy ettől függetlenül is kedveli az életművet, Horváth Csaba rendező azt válaszolta: neki „egyik munka sem egy a sok közül, hanem a maga idejében mindegyik az egyetlen”.

Tar Sándor műveivel egyébként néhány éve találkozott, s azonnal lenyűgözte, mert „soha nem tapasztalt ilyen módú eredetiséget egy adott környezet ismeretéről és annak ábrázolásáról a kortárs irodalomban”. Nem olvasta minden művét, de amiket ismer, azok között nem is tud nagy különbséget tenni, mert „egyik jobb, mint a másik, akár A mi utcánk, a Lassú teher, A te országod vagy a Nóra jön”. Színpadon amúgy nem a mostani az első Tar-munkája, ugyanis A mi utcánk című kötetből már létrehozott egy előadást két évvel ezelőtt a Színművészeti Egyetemen a végzős osztályával, de ezután úgy érezte, hogy ezzel az életművel még foglalkoznia kell.

Tar Sándor Forrás: Wikipédia

Így kereste meg a Tar Sándorhoz közel álló Kereszturyt egy dramatizált, lineáris történetű színpadi adaptáció ötletével, ezáltal született meg a szövegkönyv, amely Horváth Csaba értelmezésében „a rendszerváltás drámája” lett.

Arra a kérdésünkre, hogy az előadást mennyiben gazdagítja az a tény, hogy a Forte Társulat több tagja is debreceni, a rendező azt válaszolta: ez a kötődés nagyon fontos volt, úgyhogy „némelyik debreceni színészem szájában úgy áll a szöveg, mint csecsemő szájában az anyatej”. A felesége, Földeáki Nóra színésznő – aki maga is szerepel a darabban – Horváth szerint „különösen autentikus adatközlő” volt. Azt még nem tudni, hogy a cívisvárosba is elviszik-e az előadást. Erről a társulat vezetője azt mondta: nagyon szereti a debrecenieket – akik már jó néhány előadását nagy sikerrel fogadták –, úgyhogy bízik benne, hogy ezt az előadást is be tudják mutatni a „hazai” terepen.