Lázár, az alternatíva

Bő egy héttel azelőtt a vállalkozók napján, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) plénumán olyan mondatok hagyták el Lázár János ajkát, amelyekre egy hardcore piaci liberális is csettintene. Lázár szerint „a magyar állam a vállalkozók ellensége", amely ahol kellene, ott nem segít. Továbbá a bürokrácia kiszorítja a szuszt a gazdasági élet szereplőiből, ott viszont, ahol nem kell, értelmetlenül belekotnyeleskedik a piac életébe. Ráadásul (ó, jaj!) az állam nem képes leszámolni a piacot pusztító ideo­lógiákkal sem! – dörögte.

Nagy tapsot kapott.

A hazai vállalkozók krémjét tömörítő közönsége ugyanis már annyira torkig van a tudományos unortodoxiává fejlődött ködevéssel, hogy egy pillanatra azt is hajlandó volt elfelejteni, hogy speciel Lázár és pártja a ­piacfóbiás Bogár László-hívők szavazatainak is köszönheti a kétharmadot.

Azt is sejteni lehetett, hogy VOSZ-os beszédét Lázár ízelítőnek szánta, mint utóbb kiderült, a Fidesz-kongresszushoz. A hétvégén az Orbán-kultusz főoltáráról már arról volt képes példálózni a híveknek, hogy az össznépi ellenzéki vakság idején az csak egy adott pillanat versenyelőnye, hogy nekik éppen akad egy félszemű királyuk.

De nem ez volt Lázár legerősebb dobása. „A legnagyobb veszélyt az alternatíva hiánya jelenti" – mondta Lázár a minden posztra egyetlen, központi jelöltet állító, majd a legjobb történelmi hagyományokat idéző módon 99,9 százalékkal választó Fidesz „tisztújító" gyűlésen. Ha másra nem, Orbán helyében erre már felkapnám a fejem. Közhely, de igaz: az olyan örökké feszült, paranoiás­ rezsimeknek, mint amilyen a Nemzeti Együttműködés Rendszere, a humor a legnagyobb ellenségük. Bár az is lehet, hogy Lázár nem viccel.