Bartók szarvassá változtat

Azt mondja: nem ritka, hogy megváltozik a szemlélete egy-egy Bartók-darabról, hiszen többször, különböző korszakaiban találkozik a nagy művekkel. Számára a Cantata Profana hozta el az egyik nagy revelációt. „Azért szeretek tanítani, mert az ember muszáj, hogy tisztázzon mindent az anyagról, amit átad. Egyszer a Cantata magyarázata közben értettem meg azt a tartalmat, amelyet Kroó György ír le legszebben klasszikus tanulmányában. Azóta sem tudom ezt a művet úgy tanítani, hogy ne futná el a szememet a könny: mindig próbálom magam kondicionálni, hogy na, ma a Cantata jön, fegyelmezettnek kell lennem, de soha nem sikerül."

A két kitüntetett: Várjon Dénes és Tallér Zsófia Szabó Miklós / Népszabadság

Az említett Kroó-idézet a díjátadón is elhangzott: „Rólunk szólt a mese, az elsüllyedő és mégis megmenekülő világ látomása. A mi életünkről, amelyben az apák nem ismerik fel fiaikat és puskát emelnek rájuk, az otthonainkról, amelyekben csak görnyedt háttal, megalkudva élhetünk, és a szabadságról, amelyért ott kell hagyni Anyánkat és a házi tűzhelyet, s cserébe nincs emberi boldogság, csak az, hogy levethetjük szűk ruháinkat, viselhetjük lelki díszeinket, hogy tiszta forrás fölé hajolhatunk. (...) Mert a mű maga válik csodaszarvassá és hív, hogy kövessük, amíg csak életünk erdejében hídhoz nem érünk magunk is." Egy zeneszerző azt tanulhatja Bartóktól – mondja Tallér Zsófia –, hogy erős intellektualitással lehet uralni, és nem elhazudni, nem szublimálni az ösztönöket, az érzelmeknek pedig fölényes módon utat lehet engedni a zenében.

A zongorista Várjon Dénes a zeneiskola második osztályában kezdte tanulni a Gyermekeknek és a Mikrokozmosz című Bartók-műveket. „Mint gyermek, az első állt hozzám közelebb. A Mikrokozmoszról csak felnőtt művészként fedezem fel igazán, hogy milyen hihetetlen darab. Az egész életemet átszövi Bartók, és az elmúlt években egyre fontosabbá vált számomra: Beethoven és Schumann mellett a szívemnek legfontosabb szerzők közé tartozik. Mostanában a legtöbbet vele foglalkozom – épp azért is különösen nagy megtiszteltetés számomra ez a díj."

Köszönőbeszédében kiemelte: Bartók nem csupán zeneszerzőként alkotott maradandót, előadóként is minden idők legnagyobbjai közé sorolható. Tőle azt kérdeztük: mit tanulhat egy mai előadó Bartóktól? A válasz velős volt: „Mindent." Később ki is fejtette: „A múltban gyökeredzést, a hihetetlen eredetiséget, a beszédszerűséget, amit minden más szerzőnél is fontosnak tartok, a nyelv és a zene kapcsolatát, a hihetetlen letisztultságot, a megalkuvás nélküliséget. Vagy akár azt, hogy mindig a leglényegről kell beszélni: az ő életművében minden egyes hangnak jelentősége van. De persze ez egy kimeríthetetlen lista, bármeddig tudnám folytatni."

Várjon Dénesnél is időről időre változik az, ahogyan Bartók alkotásait szemléli. „Ahogy az ember egyre többet foglalkozik a szerzővel, remélhetőleg mind szélesebb spektrumban tudja átélni a műveit. Próbálok mindig tiszta szemmel tekinteni Bartók életművére, mindig újra felfedezni azt." A zongoraművész azt mondja: ha innentől élete végéig­ csupán egyetlen Bartók-darabot játszhatna, valószínűleg a III. Zongoraversenyre voksolna. Aztán megkönnyebbülten hozzáteszi: még szerencse, hogy nem kell választania.