Nyáry érsek unokahúga, Nyáry Éva festőművésznő maga is meglepődött egy a magyar katolikus egyház vezetőinek részvételével rendezett fogadáson, hogy a mai püspökök számára ismeretlenül cseng apja fivérének, vagy ahogyan teljes nevén a Vatikánban ismerik: Ernest-Marie de Jésus-Hostie Charles Albert Nyary OCD neve. Mint mondja, ez is szerepet játszott benne, hogy Egy pillanat az örökkévalóságból címmel megírja az érsek élettörténetét. A könyv hat nyelven, köztük magyarul is megjelent nemrég.
Nyáry Éva egy évvel a kádári nyitás előtt találkozott először „idegenbe szakadt” rokonával. – „Ernő bácsi”, ahogy apám másik testvére nevezte, a budai Gellért Szállóban szállt meg 1962-ben. Kerülve a feltűnést, csak Ernest Nyáry francia állampolgárként jelentkezett be, és civil ruhát viselt. Máskor is mindig a Gellért halljában találkoztunk. Nekem is óvatosnak kellett lennem, főleg a későbbi találkozásaink során, hiszen a későbbi férjem diplomáciai pályára ment, az ő karrierjét sem sodorhattam veszélybe – emlékezik vissza Nyáry Éva a család ismert felmenőit, köztük Nyáry Krisztinát, Esterházy Miklós nádor feleségét ábrázoló festményekkel, emlékekkel teli budai lakásában.
– Nagyon szerette Irakot és az irakiakat. A nagy nyugati nyelvek mellett megtanult arabul is, így közvetlenül tudott velük kommunikálni. Jó viszonyban volt az ottani közösségi vezetőkkel – mondja. „A mintegy 12 milliós Irakban három és fél ezren tartoztak az általa vezetett misszióhoz. Közülük ötszázan Baszrában, a többiek Bagdadban éltek. A keresztények jórészt a középosztályhoz tartoztak. Ők azoknak az indiaiaknak a leszármazottai, akik még az angol fennhatóság idején telepedtek le Irakban”, áll az említett könyvben. A magyar származású érsek minden bizonnyal széles körű nyelvtudásának és a teológián kívül gyakorlati, így kereskedelmi ismereteinek, valamint kolostori elöljárói tapasztalatának is köszönhette, hogy 1954-ben (egyelőre misszióvezetői megbízatással) felkérést kapott Bagdadba – állítják ismerői. Így mindösszesen harminc évet tölt majd Irakban, több mint a harmadát érsekként.
– Az akkori Irak köszönő viszonyban sincsen azzal a szörnyűséggel, amelyről manapság olvasunk az Iszlám Állam tettei és a keresztényüldözések kapcsán. Szaddám erőskezű vezető volt, diktátornak mondják, de egyben tartotta az országot – emlékszik vissza Farkas Zsolt, aki 1981–1982-ben a Víziterv vállalat kiküldötteként, mélyépítő mérnökként járt a közel-keleti országban.
Talán egyetlen negatív emlékeként idézi fel a bagdadi elsötétítést, amelyet az akkoriban már zajló, 1980–1988-as iraki–iráni háború magyarázhatott.
|
Ernest Nyáry, Bagdad püspöke
Nyáry Éva |
A Nyáry Ernőnél bő negyedszázaddal fiatalabb, 82 éves férfi már megérkezése napján időt szakított rá, hogy felkeresse rezidenciáján az érseket, akiről korábban hallott és olvasott. Vitt neki egy üveg sligovicát is. A későbbiekben számos alkalommal találkoztak, és az egykori piarista diák (Jelenits István tartományfőnök egykori osztálytársa) Nyáry Ernő budapesti látogatásai során is alkalmi kísérőjéül szegődött. Ezen utak közül kiemelkedett – emlékszik vissza Farkas Zsolt szintén budai lakásában, ahol baráti társaságban az érsek is megfordult – az 1986. augusztusi, Szent István-napi körmenet, majd utána a Bazilikában adott fogadás, ahol a vendégek is csak tippelhettek, ki lehet a főpapi reverendát viselő vendég. Talán a kalocsai érsek? – találgatta valaki Farkas visszaemlékezése szerint. Az alkalom egyébként szinte napra pontosan egybevágott Nyáry nyolcvanadik születésnapjával. A következőt már nem érhette meg, 1987-ben, nem sokkal aranymiséjét követően, visszavonultan halt meg a franciaországi Avon kolostorában.
– Noha grófi származású volt, nagyon egyszerűen viselkedő, komótosan beszélő, a felvidéki magyarok jellegzetes hanghordozásával megszólaló szerzetest képzeljen el – írja le az érseket az előző rendszerben is aktív hitéletet élő Farkas Zsolt, aki szerint a főpap itt-tartózkodásakor kerülték a kényes, politikai témákat, így az Állami Egyházügyi Hivatal (a vallásosak keserű humorával: Egyházüldöző Hivatal) felügyelete alatt élő magyarországi katolikusok helyzetét. Megfigyeléstől is tarthattak.
 |
Nyáry Éva
Nyáry Éva |
– Az azonban pozitív különbség volt, hogy míg Gustáv Husák kommunista Csehszlovákiájában, Kossuthon (ma szlovák terület, Turócszentmárton része – a szerk.) nem engedték meg neki a nyilvános misézést, és ehhez be kellett zárni a templom kapuját, addig Budapesten, a Huba utcai karmelita templomban ezt megtehette – emlékszik vissza a nyugdíjas mérnök, aki korábban cikksorozatot publikált Nyáry Ernő életéről a Piarista Diák című lap hasábjain. Mint mondja, az is különös volt, hogy egy bagdadi magyar keresztény pár éveken át nem kereste a kapcsolatot a magyar érsekkel, holott tudtak róla. Farkas szerint ezt is a megfigyelésektől való félelem magyarázhatta: a pár is hivatalos kiküldöttként élt az iraki fővárosban.
Az akkori Magyar Népköztársaság jó viszonyban volt Irakkal, amely pedig nem konfrontálódott a különböző ottani keresztény (szír, káldeus, örmény rítusú) felekezetekkel – de ettől a Vatikán és Budapest kapcsolata még kényes kérdésnek számított. Ráadásul a Vatikán bagdadi alárendeltje egy (igaz, Csehszlovákiából) Nyugatra szakadt magyar volt.
Nyáry Ernő bécsi külkereskedelmi tanulmányok, csehszlovákiai katonaévek, majd innsbrucki teológiai tanulmányok után költözik Párizsba, ahol egy külkercégnél vállal munkát. Franciaországban hozza meg élete legnagyobb döntését: 26 évesen belép a karmelita rendbe, és 1937-ben, az észak-franciaországi Lille-ben szentelik pappá. A döntés hátteréhez tartozik, hogy a Monarchia első világháborús veresége, az 1920-as trianoni döntés és annak a felvidéki magyarságot érintő következményei nyomán a Nyáry család időközben elszegényedett, és gyakorlatilag szétesett.
A második világháború idején, az avoni karmelitáknál esett meg a magyar szerzetessel, hogy francia születésű rendtársai elmenekültek a német megszállás elől, ám ő, aki jól beszélt németül, egy idős pappal együtt ott maradt. Utóbbi hamarosan meghalt, így Nyáry egymaga szembesült a dilemmával, hogy a törvényi tiltás dacára befogadja-e az ott gyermekeikkel menedéket kérő zsidó anyákat. Úgy határozott, kockáztat. Így megmenekülhettek, a szerzetes pedig később francia Becsületrendet kapott az embermentésért.
|
Az avoni kolostor
Nyáry Éva |
Eljutott a pápához is, persze évtizedekkel később. Nemcsak Nyáry, de a bagdadi misszió életének is kiemelkedő eseménye az érsek 1971-es (az időrend szerint tehát még püspöki éveire eső) római találkozója VI. Pállal. – Különös utólag belegondolni, hogy ezt a látogatást mennyire nem jól készítette elő a vatikáni protokoll, idézi fel a találkozót Nyáry visszaemlékezésére hagyatkozva Farkas Zsolt.
Az audiencia nyelve az angol volt, ami különösen a katolikus egyházfőnek ment nehézkesen, holott franciául kiválóan eltársalogtak volna. Azt mindketten magas szinten beszélték. Ez a tény márpedig annál inkább is ismert lehetett, mivel az 1632-ben alapított bagdadi latin rítusú katolikus püspökség (később érsekség) vezetője hagyományosan francia állampolgár volt. (Most már nem az. A tisztség jelenlegi birtokosa, Jean-Benjamin Sleiman libanoni.) Érseksége alatt a Vatikán arra törekedett a pasztoráció mellett, hogy a lehetőségekhez képest növelje is a latin rítusú hívek számát. (Az érsekség joghatósága a mardini és a moszuli misszióra is kiterjedt.) Ő pedig végül is a grófi címet a főpapoknak járó megszólításra, a monsignorra cserélhette, mondja Farkas Zsolt.
Egy katolikus érseknek értelemszerűen nem lehet lánya. Nő pedig nem lehet katolikus érsek, meg talán már csehszlovák katona sem. De Nyáry Ernő egyik megbízatását unokahúga tovább örökíti.
Nyáry Éva a Szent Lázár Lovagrend tagja, 2010 óta nagyperjele, és e minőségében magyarországi képviseletének vezetője.
