De még ez sem elég, hisz a Walter Gropius építész vezetésével létrejött mesteriskola a korai időszakában még nem azt a letisztult, négyzetre alapozott stílust képviselte, ami védjegyévé vált a húszas évek első harmadától. A Bauhaus törekvése nem az volt, hogy nagypolgári igényeket elégítsen ki, hanem hogy a munkásság és a kispénzű emberek számára teremtsen gyorsan, gazdaságosan megvalósítható, jó minőségű, egészséges, esztétikus lakó- és munkahelyeket.
|
Az opeion és a „tejút” nyílásai fényt biztosítanak
Kurucz Árpád/Népszabadság |
Ezt találták meg a lehető legtöbb sallangtól megszabadított, tiszta formákat alkalmazó építészetükben és belsőépítészetükben. Elveik azonban a maguk szigorúságában Magyarországon ritkán valósultak meg, és bár az iskolának számos magyar tagja és tanára volt, itthon a szociális lakások építésekor nem dívott a stílus. Felkarolói a vagyonosabb polgári rétegek voltak, így munkáslakások helyett nálunk inkább Bauhaus-hatású villák és bérházak épültek.
Szinte sohasem tiszta Bauhaus-elvek szerint (ugyanis sokszor engedményeket tettek a díszítés, a fényűzés, a drága anyagok javára), ezért pontosabb a „modernista” kifejezést használni ezekre a harmincas évekbeli épületekre, mondta Ferkai. Vannak azért olyan épületek, amelyek e szigorú mérce szerint is Bauhausnak nevezhetők vagy annak mondhatók voltak Budapesten. Az egyik legszebb példa a Kelenhegyi út 46/D, a Szegő-villa, amelyet egy sörgyárigazgatónak épített 1924-ben a Bauhaus-iskola egyik magyar tagja, Forbát Alfréd.
|
Az előcsarnok tükrözi az eredeti belső teret
Kurucz Árpád/Népszabadság |
A villa szobáit és hallját az iskola festőműhelyének tanára, Hinnerk Scheper festette ki. A konferenciának helyet adó Kozma Lajos tervezte épület, az Átrium a szakértők szerint szintén nem tiszta Bauhaus, inkább nevezhető art deco stílusúnak. Burkolataiban, színeiben és formájában még szinte az 1936-os, építéskori jegyeit mutatja. Magács László színházigazgató vezetésével be is járhattuk, még a technikai terekbe is bejuthattunk.
A nézőtér fölötti szellőzőkupola lyukacskáin át lepillanthattunk a szellőzőpadlásról. De ennél is nagyobb élmény volt a mozival egybeépült bérház legfelső szintjén kialakított egyterű legénylakás, amelynek romjai közt is megéreztünk valamit a budapesti Bauhaus- (avagy modernista? art deco?) életforma nagyvilági mivoltából.
