A Szentszék honlapján is olvasható, olaszul elhangzott szöveg szerint továbbá „az sem fogadható el, ha nyomást akarnak gyakorolni a lelkipásztorok hozzáállására, illetve nemzetközi szervezetek pénzügyi segítséggel befolyásolják a gender ideológia inspirálta jogszabályok bevezetését.” (A gender a társadalmi nemek elmélete – a szerk.)
– Mint ma Ferenc pápa bejelentette, a rendes szinódust a jövő év októberében tartják, így a döntésekkel legalább 2015 végéig várnunk kell. A mostani konzultatív jelleggel folyik – mondta kérdésünkre Paolo Rodari, a római La Repubblica Vatikán-specialistája.
Szerinte a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy az egyház meg akar-e felelni, és ha igen, hogyan, azoknak a próbatételeknek, amelyeket a modernitás állít elébe.
–Konkrétan az egyik legélesebben felvetődő kérdés az elváltaknak, majd polgári szempontból újraházasodottaknak az egyházon belüli szerepe, így az áldoztatásuk – magyarázta Rodari.
Az elváltak sem járnak azonos cipőben: az egyháznak különbséget kell tennie elhagyók és elhagyottak között például.
Rodari, aki a tanácskozás ideje alatt befolyásos bíborosokkal, így a portugál José Saraiva Martinsszal vagy a német Walter Kasperrel is beszélt és interjút készített, úgy vélte, nemigen lehet egy konzervatív és egy liberális tábor szembenállásáról beszélni.
De – tette hozzá – vannak hangadók, mint éppen a német Kasper, aki nyitottabb egyházi felfogást képvisel vagy éppenséggel Christoph Schönborn, Bécs érseke, aki rámutatott: az elváltaknál is nagyobb fájdalom jut a gyermekeiknek.
„Ha a szüleik szétmennek, a gyerekek a szívükben élik meg ezt a szétválást. Azt gondolom, a szinódusnak sokkal többet kell foglalkoznia a gyerekek helyzetével” – hangoztatta Schönborn.
A válások olyannyira elterjedtek, hogy (mint egyébként Erdő Péter rámutatott) a posztszovjet térségben a házasságok akár 90 százaléka is rövid időn belül dugába dől.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a különélők, elhagyottak új párkapcsolatot létesítenek, „mozaikcsaládba” viszik be előző kapcsolatukból született gyerekeiket, előáll az „én gyerekem és a te gyereked veri a mi gyerekünket” a valóságban nem mindig tréfaszámba menő szituációja.
Kultúráktól, világtájaktól is függ, hol, milyen gyakorlat terjed el, de a világegyház státuszára igényt tartó, egymilliárd hívet számláló katolikusok híveket veszítenek, ha árkot ásnak önmaguk és a modernitás közé.
Rodari Erdő főrelátori tevékenységét, mint hangsúlyozta, „kívülállóként” úgy látja: a magyar bíboros nagyfokú elhivatottságról tett tanúbizonyságot, és kiegyensúlyozottan viszonyult a vélemények különféle áramlataihoz.
Neki is köszönhető, hogy a szinódusról békés vitafórum képe alakult ki – vélte.
