Az apokalipszis dicsérete

A magyar szerző mostani elismeréséhez, hiszen már a jelölés is nem akármilyen siker, a Sátántangó amerikai fogadtatása adhatta meg a kezdő lökést. (Első, angolra lefordított regénye Az ellenállás melankóliája volt ’99-ben. Azóta minden regényét átültették angolra.) George Szirtes fordítása két éve nyerte el regény kategóriában a New York állambeli Rochesteri Egyetem Three Percent című irodalmi magazinja által alapított díjat, amelyet a legjobb lefordított könyvnek ítélnek évente. A héten hirdették ki, hogy ugyanezt az elismerést, Krasznahorkai novelláskötetének lefordításáért (Siebo járt odalent) Ottilie Mulzet is elnyerte. Idén a fordítók és a szerzők megosztva kapják az Amazon.com által felajánlott húszezer dolláros pénzjutalmat. (A díj nevét egyébként onnan kapta, hogy az Egyesült Államokban megjelenő könyveknek mindössze három százaléka fordítás.)

Krasznahorkai esélyeit egy játék is növelheti. A rangos fórum, a Gawker nemrég összegyűjtötte a prózairodalom ötven legjobb első mondatát. Herman Melville, Cormac McCarthy, Thomas Pynchon vagy Paul Auster mellett

a Háború és háború első mondata is ott volt, méghozzá kiemelten a legjobbak között, ami nem akármilyen elismerés.

A felütés így hangzik: „Már nem érdekel, hogy meghalok, mondta Korin, majd hosszú csend után egy közeli bányatóra mutatott: – Azok ott hattyúk?”). A listán döntően amerikai szerzők mondatai szerepeltek, a nem amerikaiakat többek között Marquez (három mondattal is!), Tolsztoj, Borges, Joyce és Calvino képviselte.

– Egy kifinomult, elitkultúrafogyasztó réteg nagy kedvence ő. A Los Angeles Review of Books úgy írt a Sátántangó amerikai bemutatójáról, hogy erősen elragadtatott közönség ünnepelte – magyarázza Károlyi Csaba kritikus. Véleménye szerint Krasznahorkai komoly eséllyel indul a díjért, s ha most nem kapja is meg,

hosszú távon bármikor beérhet a jelölése. Az amerikai visszhangok kapcsán pedig csak annyit idézett fel, hogy az első angol nyelvű regényét maga Susan Sontag méltatta lelkesen

(korábban csak Nádast dicsérte így), és Gogolhoz, illetve Melville-hez hasonlította. Márpedig az amerikai irodalomban ennél aligha akad nagyobb dicséret.

Károlyi egyébként négy okot is lát, ami az amerikai közönség szemében (de a világ számára is) igazi sztárrá emelte Krasznahorkait.

Egyrészt az apokaliptikus vízióra épülő világkép és beszédmód, amelyre az amerikai olvasók különösen fogékonyak. Másrészt a briliáns technika, az a mód, ahogyan megszólalnak a regényei, a kifinomult mondatok. Harmadrészt az a tény, hogy nem könnyű befogadni a műveit, szellemi erőfeszítés kell hozzá, így viszont dicsekedni is lehet vele. Negyedrészt pedig, hogy tértől és időtől független olvasata van a műveinek, a cselekmény bárhol játszódhatna a világon. Szintén nem utolsó szempont, hogy az egyik legnépszerűbb filmes portál, az IMDB felhasználói szerint Tarr Béla alkotása, a Sátántangó a világ kedvenc magyar filmje.

További két rangos díj jelzi, hogy Krasznahorkai nem akármilyen nemzetközi érdeklődés középpontjában áll. Esterházy és Nádas után tavaly ő vehette át a neves közép-európai Vilenica-díjat a szlovén nemzetközi irodalmi fesztiválon. Majd az ennél is rangosabb America Awards irodalmi életműdíjat ítélték neki oda tavaly, amelyet 1994 óta adnak át évente az irodalmi Nobel-díj alternatívájaként. A pénzjutalommal nem járó elismerést egy amerikai költőkből, próza- és színműírókból, valamint irodalmi kritikusokból álló zsűri döntése nyomán adják át.

Az angolszász nyelvterületen (főként Angliában és az Egyesült Államokban) elért siker már azért is igen értékes, mert a nagy piacok közül ide a legnehezebb bekerülni.

– Van érdeklődés, de az nem stratégiai, mint ahogy azt a németek vagy a franciák felől érezni. Igazából évente egy-egy könyvet tudunk eladni

– mondja Sárközy Bence, aki a saját ügynökségén keresztül értékesíti a hazai szerzők jogait. Ennek magyarázata elsősorban abban áll, hogy az angol piac az angol nyelvű szerzőkre összpontosít Kanadától Ausztráliáig. Ezután jönnek a Nobel-díjasok és az igazán nagy, már az európai piacon bevezetett nevek. S bár Angliában már kezdtek megjelenni olyan kiadók, amelyek már csak fordításokkal foglalkoznak, ez a hét-nyolc cég egyrészt elenyésző számú azon a hatalmas piacon, másrészt pedig igen kicsik.

Krasznahorkai egy angol ügynökség szerzőjeként lett az elismerés jelöltje Rédei Ferenc / Népszabadság/archív

– A magyar szerzők útja főleg a németeken keresztül vezet az angolokhoz. Talán Dragomán György volt az a kivétel, akit az angol nyelvterület indított el a világhírnév felé – mondja Barna Imre fordító, szerkesztő. A már említett háromszázalékos arány (Magyarországon vagy Finnországban ezenközben a fordítások aránya 60-70 százalék) eleve szűk lehetőséget ad a magyar szerzőknek. Körülbelül annyira látszunk mi onnan, amennyi rálátásunk van nekünk, mondjuk, a litván irodalomra. Persze viszonylagos sikerek azért akadnak: Márai vagy Szerb Antal, Szabó Magda. Vámos Miklós Apák könyve című regénye, vagy Szécsi Noémi nemrég lefordított műve, a Finnugor vámpír. Ám azon a hatalmas angolszász piacon százezer eladott példánytól mérik a sikert, odáig eljutni pedig csak nagyon keveseknek sikerül.

A rendszerváltás után a vasfüggöny mögötti szerzők jó hívószónak bizonyultak, de ez ma már egyáltalán nem érdekes. Talán a sokszínű, soknemzetiségű kelet-európai lét lehet most izgalmas, ám ez is inkább a német kiadókat vonzza.

Dragomán, Krasznahorkai vagy Nádas fordításainak titka, hogy az ő szerzői jogaikkal már tekintélyes nemzetközi ügynökségek foglalkoznak.

Dragomán amerikai, Krasznahorkai angol, míg Nádas német ügynökség szerzője. Kintről jobban viszik őket, magyarázza Sárközy, hiszen egy nagy ügynökségnél már eleve befutott nevek sorakoznak, akik mögött kipróbált minőség áll. A fiatalok közül leginkább az arab világról írt novellái miatt Jászberényi Sándornak van esélye, aki szintén angol nyelvterületről indult el a világ felé.

Az esélyeket tovább növelné a fordításra szánt összeg, az állami szerepvállalás, ami igen lényeges szempont, ha tartósan jelen akarunk lenni a külföldi piacokon. Ám a jelenlegi 15 milliós fordítási támogatásra szánt keretünk csak a töredéke a skandináv országokénak, de még a románokkal és a horvátokkal sem vagyunk versenyképesek – mutatott rá Sárközy. Nem véletlen, hogy a budapesti könyvfesztiválon is nyolc román szerző vett részt, a legnépesebb küldöttséget adva.

S hogy milyen visszhangja lenne Krasznahorkai díjának itthon és külföldön? Természetesen nagy lenne az öröm – válaszolta Károlyi –, azok pedig, akik hazátlan kozmopolitának tartják őt itthon, továbbra is fanyalognának. A magyar irodalom viszont újra jelentős esélyt kapna a világon, hogy még több szerzőjét megismerjék. Ahogy Kertész Nobel-díja is mindmáig érezhető érdeklődési hullámot indított el. Ez pedig talán még fontosabb, mint maga a díj.