A Váci utcában minden héten kétszer átrendezik a kirakatokat? – kérdezte pikírten a Ferenc körúti szomszéd, amikor meglátta nagyanyámat, hogy kalapban, trottőr sarkú cipőben és hozzá színben passzoló retiküllel a karján délutáni sétára indul. A tipp persze tuti volt, lévén miséhez túl késő, és a toalett sem holmi Közért-túrára utalt. Akkoriban, a nyolcvanas években nagyanyám óraműpontossággal metróra szállt hetente kétszer, hogy alaposan megszemlélje a Váci utcai cipőboltok, ruhaüzletek és könyvesek kirakatait, a végén pedig tegyen egy minőség-ellenőrző kitérőt a Gerbeaud (akkortájt: Vörösmarty cukrászda) termeiben.
Amivel nem volt egyedül, még azokban az években sem, amikor – idézzük a Népszava egyik 1983. februári számát – „az aszfaltozott Váci utcáról csak némi pesties nagyképűséggel lehetett azt állítani, hogy sétálóutca”. Az autókat még az újjáépített Erzsébet híd átadásakor, 1964. november 21-én tiltották ki a Belváros első számú bevásárlóutcájából – az úttest és a járdák azonban maradtak. Annak ellenére, hogy „1976-ban merült fel először az a gondolat, hogy az utak díszburkolatával, az épületek homlokzatának felújításával, a közvilágítás hangulatosabbá tételével, az utcai ülőbútorok elhelyezésével, fedett utcarészletekkel, az üzlethálózatot követő gyalogosrendszer kiépítésével olyan városmagot alakítsanak ki az V. kerületben, amely nemcsak történelmi emlékeivel, hanem hangulatával is vonzza az embereket.”
A fontolva haladásnak végül – habár a szocializmusban a legfőbb érték az ember volt – nem holmi népjóléti megfontolások, hanem a kapitalista szükség vetett véget. Történt ugyanis, hogy a pesti szállodasornak a világháborús ostrom óta tátongó foghíjain felépült előbb a Fórum, majd a munkanevén Malév (megvalósulásakor már Átrium) szálloda, és világossá vált, hogy ha a beüzemelés előtt nem végeznek a díszburkolatok lerakásával, akkor erre a luxusszállók működése közben már aligha lesz alkalom. Így aztán a magyar ipar nekidurálta magát, a tervek mellé került térkőgyártó és kivitelező állami vállalat is, és 1981 őszén megindult a munka. Ekkortól három éven át rendszeres időközönként rikkantott világgá örömhíreket a sajtó: minden újabb utcaszakasz autómentesítése megért egy tudósítást, így elégedetten láthatták az olvasók, hogyan borítja el a korszerű díszburkolat a korzót, a Váci utcát és a Vörösmarty teret is.
