galéria megtekintése

Állami hanggyár

9 komment


N. Kósa Judit

A magamfajta szürke pulóveres, vászontarisznyás gimnazisták 1983 táján Cseh Tamást hallgattak és megértően viseltettek az Illés együttes feltámadásával szemben, tudomással bírtak az LGT, az Omega és a Hobo Blues Band újabb produkcióiról, közösségi gitártanulásuk közepette igyekeztek lepöntyögni a Kaláka és a Sebő együttes énekelt verseit, de horizontjukon még az árnya sem bukkant fel Csepregi Éva és Végvári Ádám művészetének.

Még akkor sem, ha 1983-ban a köréjük szervezett Neoton Família már a hetedik lemezénél tartott, mi több, ez angolul is elindulhatott hódító útjára. Igaz, a puritán magyar VII. helyett a napfényes Nyugaton Jumpy Dance címmel forgalmazták.

Törökbálinti nyitány
Boros Jenő / Népszabadság/archív

Ehhez képest meglepő, hogy e heti képünkön majdnem azonnal felismertem a bal oldalon ülő Végvári Ádámot – igaz, egy másik felvételen Csepregi Éva is látható, ami segített. Akit viszont szempillantás alatt tévedhetetlenül kiszúrtam, az a háttérben álló Hegyi Gyula, hazánk későbbi európa parlamenti képviselője. A kép készítésekor, 1983. augusztus 2-án persze még a Magyar Hírlap könnyű- és rockzenei szakírójaként dolgozott, és mint mondja, mindmáig jól emlékszik erre az eseményre. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat egy buszos kirándulás keretében mutatta meg a sajtónak a szórakoztató mogul új büszkeségét, a Törökbálinton megépült hipermodern popzenei stúdiót.

 

A fenti mondatban mindkét jelző jelentőséggel bír. A „Törökbálinton megépült” azért, mert a korábbi, legendás stúdióból éppen a helye miatt szorult ki a könnyűzenei felvételek készítése. A Rottenbiller utca 47. alatti hanglemezgyári központban este nyolc után csendet parancsolt a lakóházak közelsége, az egykori Ráczug-kastélyban viszont akár napi huszonnégy órában serénykedhettek a dolgozók popzenei igényeinek kielégítésén. A helyi állami gazdaságtól bérelt kastély átalakítása és berendezése irdatlan összeget, 44 millió forintot emésztett fel – emelték ki a tudósítók. (Akkoriban egy átlagos könnyűzenei bakelitért 90 forintot kértek a boltokban.)

Ebből a pénzből persze világszínvonalú eszközök beszerzésére is futotta. Dobó Ferenc hangmérnök (köszönet Zoltán János szakírónak a pultnál ülő szakállas úr és segítője, Szekeres István azonosításáért) egy korabeli írásában elmesélte: akkortájt korántsem magától értetődő módon a londoni hangstúdiókat végiglátogatva választhatta ki az MHV első MCI-keverőpultját, amelyhez hasonló addig csak a Magyar Rádióban működött, s amelyet Amerikából hozattak a hazai könnyűzenei hanglemezgyártás fellendítésére. „Csaknem 3000 kezelőszerv, ezernél több LED és jelzőlámpa, 34 elektronikus kivezérlésmérő műszer – rendkívül elegáns formába öltöztetve” – írta a berendezésről, amelynek komputertechnikája az űrutazáshoz hasonlatos élmény lehetett a négysávos magnókon szocializálódott magyar beat-pop-rock szakma számára.

Mindez még hagyján, de a belső rendszerváltás nem állt meg a kivilágos-kivirradtig tartó felvétel és keverés lehetővé tételével.

Ugyanezen a ’83. augusztusi sajtóeseményen jelentette be a vállalatot irányító Bors Jenő, hogy átszervezik a hanglemezgyártó szerkesztőségeit, és négy új márkanevet vezetnek be: „a Start márkajelzésű lemezeken ezután az új irányzatok, a Favorit embléma alatt a befutott, nevet szerzett előadók, a Pepitán a hagyományos zenei stílus képviselői, míg a Bravó korongokon a kiemelkedő produkciók szólalnak meg” – magyarázta a Pest Megyei Hírlap tudósítója, míg a Népszabadság munkatársa szigorúan jelezte: az induláskor még a Start-Favorit és a Pepita-Bravó „szerkesztőségnek is egyenlő pénzügyi lehetőségei vannak, de jövőre mind a további gazdálkodás, mind pedig az irányítók ösztönzése az elért bevételektől függ majd”.

Talán még ennél is merészebb újításnak számított viszont a reklámtevékenységgel megbízott Pro menedzseriroda felállítása azzal a feladattal, hogy az addig csak Nyugaton látott módon, „plakátokat, trikókat, jelvényeket piacra dobva segítse a lemezek értékesítését”.

Nem tudom, a Neoton VII.-nél ez hogyan zajlott, de határozottan emlékszem: a törökbálinti P-stúdió másik debütáns albuma, az István, a király esetében erre nem volt különösebb szükség.

A Képmentő rovat  2007 márciusa óta jelenik meg a Nolon és a lapban. A képeket Rédei Ferenc válogatja a Népszabadság gazdag fotóarchívumábó

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.